Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

13 nehéz kérdéseket, állítanak bennünket megoldandó feladatok elé. A nag}' problémák között nem utolsó a gimnazista fiúk szülei számára a gyermekükkel való közvetlen foglalkozás kérdése sem. És ez annál inkább súlyosan esik latiba, mert a megnehezült viszonyok amúgy is túlontúl igénybe veszik a szülök munkaerejét és idegrendszerét. A szülők lelkében újra és újra felmerül a kérdés: mi legyen a fiúval, akit az iskola minden feladat, minden vakációs programm és útbaigazítás nélkül egyszerűen hazaküldött? Azt többé-kevésbbé mindenki érzi, hogy ezek az iskolán kívül eltöltött hónapok — négy lesz-e, öt-e, avagy hat, ma még nem tudjuk — nem a pihenés hónapjai. Tíz hónapi munka, még pedig nehéz munka után két hónapos pihenés, erőgyűjtés, gyarapodás kell, erről nem lehet vita. De arról sem, hogy Öt hónapi munka után öt hónapi pihenés nem lehet helyes. Ezt az időt vagy legalább is ennek nagyobb részét munkában kell eltölteni. Azért, mert 1. a munkától, a dologtól is el lehet szokni, azt is el lehet felejteni, és akkor a nevelés helyrehozhatatlanul, sőt veszedelmesen hiányos lesz; 2. el leheí felejteni a tanultakat, az előző iskolai évben végzett iskolai anyagot, és végül 3. ezzel veszélybe kerülhet a következő év eredménye. 1. A középiskolának nemcsak egyszerűen az a célja, hogy bizonyos tudásanyagot a gyermek lelkébe plántáljon. Minden ismeret érték, a szellem minden gyarapodása eredmény; de ezen felül a középiskolának van olyan teljesítménye is, amely talán még ezeknél is értékesebb: megtanítja a diákot dolgozni, megtanítja a szellemi munkára. Ahhoz, hogy valaki egy könyvet hasznosan tudjon elolvasni, hogy egy feladatot önállóan tudjon megoldani, hogy valamiért kitartóan tudjon küzdeni, ahhoz gyakorlás kell, rendszeres előkészület — egyszóval tanulás. A középiskola a maga céltudatos fejlesztő hatásával, azzal, hogy először csak kicsiny, azután egyre nagyobb feladatok elé állítja növendékeit, azzal, hogy „leckét" ad fel nekik, hogy könyveket olvastat velük: ezt tanítja meg, a tanulás tudományát. Ez teszi a végzett gimnázistát éretté, ennek biztosítása van annyira fontos, mint hogy ismerje a magyar irodalom történetét, a latin nyelvtant, vagy az algebra elemeit. Éppen azért annál, aki nem tanult meg rendszeresen és keményen dolgozni középiskolás évei alatt, mindig kételkedni lehet, hogy vájjon megállja-e helyét az életben, be tudja-e váltani azokat a reményeket, amelyeket iskolai bizonyítványa alapján az emberek várnak tőle. 2. Ahhoz, hogy valamely ismeret a lelkünkben maradandó legyen, nem elég, hogy azt egyszer megértsük, sőt még az sem, hogy egyszer megtanuljuk. Számtalan ismeret van, amelyet birtokunkba vettünk, azt hittük, hogy soha el nem feledjük — de azután jött az idő, a kérlelhetetlen sírásó és eltemette a legbiztosabbnak látszó tudást. Az anyanyelvünket elfeledhetjük, ha hosszú időn át nem gyakoroljuk, gyermekkorunk legjobb barátjának a nevére sem tudunk emlékezni, ha hosszú időn át nem gondolunk rá. Valamely ismeretünk csak akkor lesz biztos