Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

8 szervező zsenit, aki aztán évtizedekre megoldotta az összes problémákat. Ezzel szemben a mai technikai civilizáció azt kívánja, hogy jóformán mindenki, de legalább Is minden vezető állást betöltő személy szervező-tehetség legyen. A háborús viszonyok és a háború utáni tervek még inkább időszerűvé teszik ezt a kérdést. A háborús idők anyagszükössége, ellátási problémái újra meg újra a felszínre hozzák a szervezés ügyét, a háború utáni berendezkedés pedig nyilván gigantikus méretű organizációt fog megkívánni. A tervek szerint az „Új Európa" felépítésének a ^munkájából jelentős rész fog jutni nekünk, magyaroknak is. Éppen ezert ma már az iskola nem mehet el emellett a kérdés mellett érzéketlenül: az alapműveltség elemeivel együtt a lehetőség szerint a szervezésre is meg kell tanítani ifjúságunkat, hogy a megváltozott viszonyok között is be tudja tölteni szerepét a népek versenyében. Ez a verseny jelentős tényezők véleménye szerint éppen a szervezés, az organizáció kérdésein fog eldőlni. A következőkben rövid vázlatot szeretnék arra nézve nyújtani, hogyan képzeljük el a szervező-tehetség kifejlesztését középiskolás diákjainknál. Mint már a címben is jeleztük, mindössze pár gondolatot szeretnénk felsorakoztatni: hogyan lehetne felkeltenünk az érdeklődést ifjúságunkban az organizáció kérdéseivel szemben és hogy a meglevő tananyag keretében hogyan lehetne őket megtanítani a szervezés alapfogalmaira. Nem óhajtunk behatóbban foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy vájjon a szervező képesség egyáltalában nevelhető-e, s ha igen, megvan-e a magyar fajban az erre való készség? De ha egyáltalában felvetődik a kérdés, meg kell mondanunk, hogy mind a kettőre igenlő a válaszunk. Minden emberben a tehetségnek, a szunnyadó képességeknek egész skálája van meg, de ezekből csak bizonyos számú fejlődik ki, de a körülményektől — elsősorban a neveléstől és a környezettől függ, hogy mennyi és milyen. Nagyon sok kiváló orvos van például, aki megfelelő neveléssel kitűnő tanár lehetett volna és megfordítva. Éppúgy meggyőződésünk, hogy neveléssel nagyon jó organizátorokat is tudunk kifejleszteni, ha idejében felhívjuk diákjaink figyelmét az organizáció alapfogalmaira és alkalmat adunk nekik ily irányú képességeik gyakorlására. Hogy speciálisan a magyar fajban megvan-e erre a megfelelő hajlam, arra nézve is határozott igennel felelünk. A mély lényeglátás, a helyes emberismeret, de legfőképpen a szintézisre való törekvés, szinte mondhatnánk, hogy a magyarság alapvető tulajdonságai, már pedig éppen ezek az alapfeltételek, amelyeknek a jó organizátorban meg kell lenniök. Mert mi is tulajdonképpen az organizáció, a szervezés? Legegyszerűbben úgy határozhatnánk meg, hogy az emberi berendezkedésben a természetes organizmus céltudatos utánzása. A természetes szervezet egyes tagjai nem különálló részek, hanem működésükben egymásra vannak utalva és egymással kölcsönhatásban vannak oly módon, hogy az egyes működések az egésznek a jólétére és fenntartására egységesen folynak le. A szervezésnek tehát az a feladata, hogy az embereknek egy bizonyos csoportját előre megfontoltan és céltudatosan egységbe foglalja, hogy különböző módokon valamely előre meghatározott cél elérésére együttmunkálkodjanak.