Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941
» Ezen meghatározás alapján természetesnek és magától értetődőnek látszik, hogy végeredményben minden emberi közösséget organizációnak, szervezetnek kell látnunk: a családot, az iskolát, a legkülönbözőbb üzemeket, az egész társadalmat. Valóban ma így is látjuk — de ez csak a fejlődés eredménye, annak a totalitásra való igénynek az alapján r amelyről előbb már említést tettünk. Az előző évtizedek embere nem látta ezt ennyire világosan. Azt szokták mondani, hogy az élő szervezet részeinek az összefüggését legjobban a betegség idején lehet megérteni, a mesterségesen alkotott organizációnál ugyanezt tapasztaljuk: szörnyű forradalmakat kellett átélnünk, hogy az emberi társadalom igazi szerkezetét, organikus jellegét megérthessük. Hogy csak egy-két példát említsünk: az előző korok a társadalmat disgregált halmaznak fogták fel, amelynek egyes részei önálló életet élnek. Hogy a társadalmi bajok anynyira kiéleződtek, az nagy mértékben ennek a felfogásnak volt az eredménye, az osztályharc ennek a folyománya. A fogyasztót és a termelőt is mint két szembenálló ellenséges tábort fogták fel és szinte forradalminak tűntek fel Henry Ford gondolatai, aki azt hirdette, hogy a termelőnek elsőrendű érdeke, hogy a fogyasztó anyagilag erős legyen. Ha az ifjúságunkat a szervezésre meg akarjuk tanítani, a legelső feladatunk: neveljük arra, hogy a körülötte levő világot mint szervezetet fogja fel. Meg kell tanítanunk arra, hogy a társadalomban minden mindennel összefügg. A társadalom osztályai nem széttagolt részek, nem önálló egységek, hanem egy organizmusnak a tagjai, amelyeknek a működése az egész társadalomra kihat. A váltókezelő, a mozdonyvezető, a soffőr, a levélhordó, a távírász mind-mind értékes tagok, ha közülük bármelyik elhanyagolja kötelességét, az összességre súlyos károk származnak. Hogy az egész társadalmi gépezet mozog, még pedig rendesen simán, minden nagyobb zökkenés nélkül, az csak úgy lehetséges, hogy a névtelen milliók becsületesen, sokszor hősiesen végzik munkájukat. Természetesen a mai bonyolult civilizációs berendezkedés mellett nem könnyű ezt diákjainknak megmagyarázni és csak lassan, lépésről lépésre vezethetjük őket az organizációs alapfogalmak megértésére. De viszont nincs olyan középiskolai tantárgy, nincs a diákéletnek olyan jelentéktefen mozzanata, amely alkalmat ne adna a tanárnak valamely szervezési kérdés megtárgyalására. Már az I. osztályos kis diáknál elkezdhetjük, sőt el is kell kezdenünk ezt a munkát. Ismételjük, az a legfontosabb feladat, hogy szoktassuk a gyermeket ahhoz a felfogáshoz, hogy mindenben tanulja meglátni a szervezetet, az organizmust, az összefüggő rendet. Igyekezzünk a gondolkodásukat úgy irányítani, hogy észrevegyék: az iskola rendje, a község, a város élete, egy üzlet, egy gyár berendezkedése, az egész emberi társadalom, maga az állam is mind-mind szervezet, amelynek egyes részei, az egyes emberek, osztályok, kisebb-nagyobb csoportok valamely nagyobb organizáció működő tagjai, amelyeknek a közösség javára magasabb cél érdekében össze kell munkálkodniok. Az I. osztályban az osztályfőnöki óra is alkalmat ad arra, hogy diákjainknak az iskola szervezetéről beszéljünk. Megtehetjük, hogy egyszerűen bemutatjuk az iskola statikus szerkezetét: tanár, osztályfőnök, igazgató, főigazgató. De mindezt megtölthetjük élettel és bemutathatjuk úgy is, mint dinamikus organizmust, ahol minden tagnak szerepe van,
