Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

34 értékelése, a sokat emlegetett „névtelen adófizető" dicsérete a háborúban még fontosabb, mint békében, mert a békés polgárt, a béke életét mutatja be és annak megbecsülésére tanít. Meg kell tanulnia a háborúban felnövő generációnak azt is, hogy a gazdasági élet mostani rendje nem végleges, nem normális állapot. Hogy a gazdasági javak mostani elosztása, a különféle korlátozások, jegyek és utalványok rendszere csak szükségszerű állapot, azt könnyű a gyermekekkel megértetni, de hogy a jelenlegi gazdasági életnek vannak olyan előnyei is, amelyek kizárólag a háború következményei, azt sokan még a felnőttek, sől még az érdekeltek között sem akarják észrevenni. Az ifjúságot meg kell tanítani arra, hogy a háborús gazdaságot egészen más elvek irányítják, mint a békebelit. A vállalatok üzemmenetét rendeletek szabályozzák, a nyersanyagok beszerzését és elosztását központilag intézik, az árakat hivatalosan állapítják meg. Békében, amikor szabad gazdálkodás folyik, amikor a piac megszerzéséért és megtartásáért harcolni kell, amikor a vásárlóképesség kicsiny és amellett árubőség van, akkor sokkal többet számít az egyéni invenció, a leleményesség, a gazdasági ügyesség, az alkalmazkodó képesség. Ma a gazdasági élet tünetei kifejezetten konjunktúrát mutatnak, konjunktúra idején pedig az emberek hajlandók az optimizmusra. Az ember szeretné azt hinni, hogy a földi paradicsom kora közeledik és még azok is, akik már párszor átélték a gazdasági élet katasztrófáit, könnyen ringatják magukat abban a hitben, hogy a bajok a háború gyorsan múló következményei, viszont a pillanatnyi prosperitás természetes fejlődés, ami a háború után, a beszerzési lehetőségek javulásával csak folytatódni fog. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy a háború után mindig hosszabb idő telik el, míg a gazdasálgi élet újra normális lesz és addig még talán súlyos válságokon is keresztül kell a nemzetnek esnie. Nem szabad tehát rózsás színben festenünk ifjúságunk előtt a jövőt, hanem rá kell mutatnunk a várható nehézségekre is; igénytelenségre, a nemzet nagy, egyetem.es érdekeiért való áldozatvállalásra kell őket nevelnünk, hogy az eljövendő nehéz időkben, az átmeneti korszak küzdelmeiben lelkileg össze ne törjenek. Ez a meggondoláís már átvezet bennünket a békére való nevelés legfontosabb problémájához, a pályaválasztás kérdéséhez. Békében az egyes életpályáknak egészen más szerepük, más jelentőségük és más értékük van, mint háborúban és egészen más tulajdonságok kellenek egy élethivatás Ibetöltéséhez. Hogy a katonai, az orvosi pálya egészen más békében és háborúban, azt az ifjúságnak sem kell külön magyarázni, de arra talán már kevésbbé gondolnak, hogy a mérnök, a közigazgatási tisztviselő, a kereskedő, az iparos, vagy akár az agrártársadalom is egészen más szerepet tölt be, minden pályán megváltoznak a belső követelmények, mások az elhelyezkedési lehetőségek, a fizetés és elfoglaltság — szóval minden, ami az életpálya választását döntően befolyásolja. Minden korban megvannak a „Divatos életpályáik" — a háborúban is kifejlődnek a konjunktúrális hivatások. Azokban az országokban, ahol intézményesen irányítják a pályaválasztást, ott erre előre felkészültek és már most megakadályozzák a kifejezetten háborús pályákra való tódulást. De a hivatalos irányításnál is fontosabb a lelki átalakítáls, a békére való nevelés. Ha a háborús konjunktúrának talán a csúcspontján állunk és azok az ifjak, akik most kezdenek először komolyan foglalkozni a pályaválasztás kérdésével, csak azt látják, hogy a hivatalok tisztviselőt, a gyárak mérnököt, a kórházak