Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

31 élmény. Nekik minden a háborúról beszél: az utca, a rádió, újság, a játékok, az olvasmányok, de még az iskola is — a békére pedig szinte nem emlékezteti őket semmi. Az iskola nemcsak rendkívüli alkalmakkor kerül kapcsolatba a háborúval, olyankor, amikor zászlódíszt ölt a város, hivatalosan előírt megemlékezésvan, vagy háborús ünnepségre vonul ki az iskola, hanem a mindennapi munka keretében is. A háború beleszól az egyes tantárgyakba, a magyarázatba és a felelésbe, dolgozatírásba. A tanár mindig szívesen felhasználja a kínálkozó mozzanatokat, amelyek alkalmasak az érdeklődés felkeltésére, vagy fokozzák a tárgy iránti lelkesedést: a háború pedig majd minden középiskolai tárgynál kínál ilyeneket. így aztán az egész tanítás bizonyos mértékben átszíneződik, az iskola háborús szint ölt. Csak pár példát szeretnénk megemlíteni. A földrajzban, mondjuk, ahol azelőtt a tanulók számára talán unalmas elsorolás volt, ott most élet van. Eseményekkel telítődik minden, mozgalmas lesz és így könnyedén tanulják meg azt, amit azelőtt untak és azért hamarosan el is felejtettek. A hadszíntér egyes helyei közel kerülnek a gyermek lelkéhez, az eddig érdektelen helyek csafaterek lesznek, védelmi vonalak, utánpótlási utak, vagy éppen „támaszpontok". A természetrajzban is más jelentőséget nyernek az egyes tanulmányi körök: a szén, a vas, az olaj most nem holt anyag, hanem országokat mozgató erő. A tanulók lázas érdeklődéssel figyelik a tanár magyarázatát, mikor a hadiipar nyersanyagairól, vagy bányászati statisztikáról beszél. A kaucsuk termeléséről szóló fejezet nem ,.lecke", hanem izgalmas riport; a kávé, kakaó, tea termesztése, szállítása egészen mást jelent akkor, amikor ritkaság lett, mint olyankor, amikor az üzletben korlátlanul kapható. A kémiában nem nehéz az érdeklődést felkelteni a robbanó anyagok, a gázok mérgező hatása iránt, mesterséges készítmények keresésének laboratóriumi munkáját izgalmas csatának érzik a tanulók, ameiyen esetleg a háború sorsa dől el. A középiskolai tanterv eddig is megkívánta, hogy a fizika tanításában beszéljünk a korszerű honvédelem eszközeiről, de ma mindenesetre más szine van annak, ha a lövés elméletéről, a bomba zuhanásáról, repülőgépről, robbanómotorról van szó, vagy a hírszolgálat eszközeiről, vagy a tengeralattjárók tájékozódásának fizikai eszközeiről, periszkópról, pörgettyűs iránytűről beszélünk. Az elemi mennyiségtani ismeretek is megérzik a háború hatását. A gyermekek gondolkozásához mindenesetre közelebb jutott az a hármas-szabály példa, amely arról szól, hogy egy személy hány dekagramm kenyeret vagy cukrot fogyaszt naponkint. A statisztikai számítások bizony néha sivárak és unalmasak voltak, ma mindenkit érdekel, hogy pl. mennyi a főváros zsír-, lisztszükséglete, vagy mit jelentene a fejadag megváltoztatása. A történelem szinte nem is az a tárgy, ami azelőtt volt. A mult eseményei sokkal érthetőbbé válnak, sokkal közelebb kerültek hozzánk. Történelmet formáló korban élünk, amikor kitágul a szellemi horizont térben és időben egyaránt. A tanárnak módja van a jelen eseményeket összehasonlítani a múlttal. haditechnikát, háborús célokat, gazdasági következményeket: békében minderről szó sem lehet. Még a modern nyelvek tanításába is belejátszik a háború. A diákok szinte észrevétlenül tanulják meg a hadi kifejezéseket idegen nyelven, érdes események szerepelnek a dolgozatokban, beszédgyakorlatokban, az ügyes tanár bemutat egy-egy hadijelentést, napiparancsot eredetiben, ami érthetően ambício* nálja a gyermeket az illető nyelv tanulására. Ilyenformán az iskola is — akarva — nem akarva — kiveszi a részét aibból, hogy új ifjúság nevelődjék fel, háborús generáció, amelynek a régihez képest megváltozik az érdeklődési köre, megváltoznak az érzelmi reakciói, eszményei, egész lelki konstrukciója. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek az ifjúságnak a jövője nem