Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

25 és tudás nem kapcsolódnak össze, nem lesz belőlük organizmus, mely fejlődni, erősödni képes. Ezen organizmus kialakulásának feltétele az egyesülés, mely a szétszórt erőket összegyűjti s ezáltal megsokszorozza. Az egész magyar társadalom laza szerkezetű s ezen lazaság gyökerei mélyen bent vannak a magyar nép lelkében. „A mi népegyesületeink avagy faluink csak oly hiányos szerkezetűek, hogy azokban a kunyhók igen is össze vannak ugyan tömve, de az emberek megoszlott érdekeik miatt mégis nagyon távol vannak egymástól, s többnyire a legközelebbi szomszédok leggyakoribb ellenségek, kik a helyett, hogy egymásnak segédtársai volnának, inkább egymást rongálják, s ritka szerencse, ha nem egy falu lakosai között, de ha csak egy kunyhó nyomorékai között is van valami kis egyetértés." Ez a körülmény okozza, hogy nemcsak hasznos, közös érdekeket előmozdító egyesület nem jöhet létre gazdatársadalmunkban, hanem a széthúzás, irigység, perlekedés a meglevő szétszórt erőket, jóravaló törekvést is megbénítja. Boldog lehet a gazda, akinek birtoka egészen külön fekszik, nincs megáldva „jóakaró" szomszédokkal; „legalább szorgalma nagyot könnyebbülvén sokkal virágzóbb lehet egész gazdasága, mint egy rendetlen tömegben". Gazdasági életünkben megvannak a jobb élet feltételei, mégis általános vidékeinkben a szegénység képe, „alig látunk olyanokat, kik valami szerencsés körülmények által a szegénységből kivergődnek, olyanokat ellenben, kik minden hév izzadásaik mellett is inkább elszegényednek s ha megvénülnek vagy koldusbotra jutnak, vagy durva gyermekeik kínzott zselléreivé nyomorodnak, fájdalom, nem keveset láthatunk". Nem szabad azt gondolnunk, hogy az elszegényedés csak a jobbágyokra áll. Berzsenyi többször utal arra, hogy gazdasági életünk fogyatékossága egyaránt sújtja a nemest és a jobbágyot, amint a nemzeti hibák is egyformán megvannak bennük, csak megnyilvánulásuk más társadalmi helyzetüknek megfelelően. A magyar nemesség túlnyomó része vagy teljesen vagyontalan volt, akár a jobbágy, vagy a meglevő vagyon mellett is olyan életmódra kényszerült, mely éppenséggel nem volt arányban a Szent Korona tagjának méltóságával. Tehát nem a nemes-jobbágy különbség okozza a nép szegénységét. Éppen ellenkezőleg van, állapítja meg Berzsenyi. „Hogy pedig a földmívelő nép szegénységének fő okait leginkább a mondottakban kell keresnünk, mutatják számtalan nemeseink, kik ámbár a civilizált világnak legszabadabb emberei, mégis szintoly szegények valamint a parasztok." A kivezető út tehát az egyesülés. Berzsenyi nemzeti bank-intézményre gondol, mely hosszú lejáratú, kedveményes kamatú hitel formájában segítene az állandó forgótőke-hiánnyal küzdő gazdán. így legalább az uzsorakamat terhétől is megmenekülne a birtokos, melyet nem tud megfizetni, csak teljes tönkremenetel által. A nagy nemzeti egyesületek mellett fontos szerepet játszanának a falusiak is, melyekben jobbágyság és szegény nemesség tömörülne, helyi nehézségek leküzdésére. Gabonaraktárakat kellene építeni, amit a falu lakosai használhatnának, önsegélyző egyesületeket kellene alapítani, hogy a falu gazdái segítséget nyerhessenek, ha kölcsönre szorulnak. Fejtegetései végén Berzsenyiben felülkerekedik a költő képzelete. Eddig a földbirtokos beszélt, a végén kicsendül a költő szava. Az egye-