Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

24 vesz, mely hasznosabb termelésre is alkalmas. „Számtalan búzaföldet csigertermésre bitangolunk még ott is, hol a néperő nem a mezei, föntebb (felsőbbrendű) szorgalomra, de meg a magyar félnomádizmusra sem elegendő." A szőlőkertre nem alkalmas területen termelt bor nem is lesz kelendő cikk. Kereskedő nem veszi meg szívesen, a termelő nem akarja időtlen ideig pincében hevertetni, más megoldása nincs, mint olcsón megitatni a jobbággyal a falusi földesúri jogi vendéglőben. Nagy nemzeti veszedelem rejlik ebben a könnyű megoldásban. „A borhelységre egyébiránt is igen hajlandó nép a bortermesztés által még korhelyebbé lesz." Ha a maga gazdaságán tart szőlőt, félő, hogy „a legszorgosabb időben is szőlőjében pepecsel, iszik, a mezőt pedig vagy béresre, vagy Istenre bízza. Berzsenyi szőlőtermelésre az olaszországi lugas megoldást ajánlja, amit birtokán maga is bevezetett s melynek eredményével meg volt elégedve. A lugas rendszer megadja a kellő termést, rőzsét is ad, de még többet érő a költő szemében a lugasokkal szegélyezett határ esztétikai értéke: „alig tudnánk mezei szorgalmunkon szebb és hasznosabb mozdítást tenni, mintha honunk perzselt pusztáit ily szőlőkoszorúkkal felékesítenénk." „Gondot adna akármely angol calculistának csak nagyjában is kiszámítani, mennyi temérdek néperőt emésztenek meg nálunk csak maguk a mi számtalan vásáraink? Én legalább azt hiszem, hogy ennyi erővel évenként megregulázhatnánk minden tavainkat, folyóinkat s azonkívül minden paraszt kalyibát cserép alá vehetnénk." A vásárok első kára az, hogy a munkától vonják el a gazdaembert. Ha vásár van a környéken,, még akkor is elmegy, ha nincs is venni vagy eladni valója, csak azért is, hogy lássa. A kereskedőnek jól jön a nagy állat felhajtás, ezer eladó állat közt fitymálhat, de az eladónak annál rosszabb, mert az erős kínálat lenyomja az árát. „Somogyban az egész télen alig van valamirevaló vásár és épen akkor megy ott legjobban a marha eladás", a nagy vásárok bekövetkeztével beáll az árcsökkenés és sírhat a gazda. Semmiképen sem üdvös tehát a vásári sokadalom gyakorisága, kevesebb több és jobb volna belőlük. Széchenyi István gróf Hitelének egyik sarkalatos gondolata az egyesületi eszme volt. Széchenyi látta, hogy az egyéni kezdeményezés elsorvad, ha elszigetelődik. Ha több ember egyesül, ez a veszély csekélyebb lesz, sőt helyes egyesülésnél el is tűnik. A magyar amúgy is individualizmusra hajló fajta, ha nem vesz erőt magán, nem tömörül egyesületbe, társaskörbe mint más nemzet fia. Társadalmi életünkben is megnyilvánul ez a törekvés, csak kevesed magával akar lenni, de gazdasági téren ez az elszigetelődés még veszedelmesebb, mert megakadályozza az erős egyesületi, társasági tőke képződését. Berzsenyi vizsgáló szeme is meglátja, hogy „a nép igen megoszlik, magát és erejét nem egyesíti, hanem inkább minden ember különválik, mindenik magára hagyatik, s mindenik a maga gyarló esze, vagy többnyire esztelensége szerint üti, véti az emberiség legfontosabb és legnehezebb mesterségét — a mezei gazdaságot". Amíg fiatal a gazda, hiányzik a tapasztalat, mire a tapasztalat megjő, elmegy az erő. Az elszigetelt jótörekvés eredménye elvész, nincs meg a közös törekvés közös hagyománya. Ész, pénz, szorgalom, erő, tapasztalás