Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

23 bágyfelszabadítást, csak arra mutat rá, hogy a meglevő helyzet mellett is a jobbágynak emberséges életet lehet biztosítani, ha akarjuk. A fegyelemnek nincsen rovására az emberiesség, hiszen az ember mindig érzi a maga méltóságát és ennek elismerése jól esik neki. Viszont ha benne sértik meg, bármilyen alacsony állású is, ártani tud, mihelyt akar. „Nagyon balul gondolkodik, ki többet vár a gyűlölettől, mint a szeretettől." Magas keresztényi felfogás nyilvánul meg Berzsenyi felfogásában, ami több mint klasszikus humanizmus. Nem az ideák világába száll fel, midőn a jobbágy helyzetét vizsgálja, megmarad magyar talajunkon, a rendi Magyarország földjén. És mégis általános érvényűek mondatai; a jobbágyság közel 100 éve a múlté, de a költő szavai ma is időszerűek. Észreveszi az emberi társadalom alapvető vonatkozásait, melyek minden változás mellett is megmaradnak, mert gyökerük a keresztény lélekből nő ki. „Minden emberi társaságnak és szövetségnek boldogító lelke a szeretet, s ez teszi még az úri és szolgai viszonyokat is boldogítókká, s lehet tapasztalni, hogy a jobbágy a maga tartozásait nemcsak örömest megadja a vele szeretettel bánó úrnak, de azt még ajándékozza is, valamint ellenben tapasztalhatni azt is, hogy a vele rosszul bánót gyakran megbosszulja-" így kapcsolódik szoros egységbe Berzsenyi szemléletében a lelki vonás, a nép helyes szeretete a gazdasági élet reális felfogásával. A gazdasági kérdés alapját meglátja a nép lelki tulajdonságaiban, viszont a gazdasági élet hatásait, elsősorban a nép lelkére gyakorolt befolyása szerint érdekli. Érdekesen mutatja Berzsenyi szemléletének ezen kettőségét az a fejezet, melyet a céltalan szőlőszaporításnak szentel. A magyar bor, különösen a tokaji bor, az egész világon ismert márka volt és az ma is. A szőlőtermelés elsősorban a bortermelést szolgálja. Az ország bortermelése Berzsenyi idejében is kivitelre szánt gazdasági termék volt, a kivitel biztosította a belső piac magas szinten tartott árait. A magyar bor világmárka volt, de a XIX. századtól kezdve erősen megcsappant a kivitele. Részben Lengyelország megszűnte magyarázza, a lengyelek voltak az oroszokkal együtt a tokaji bor legjobb vásárlói. Részben az is magyaráza a magyar bor lemaradását a világpiacon, hogy a könnyebb francia, olasz borok jobban megfeleltek a fogyasztóközönség igényeinek, mint a nehéz tokaji és más magyar borok. Ezenkívül a francia és olasz borok jobban állják a palackozást és a szállítást is, mint a mieink. Tehát a magyar bortermelés a XIX. sz. első felében erős válsággal küzdött. Mégis a szőlőművelésre szánt terület állandóan gyarapodott, holott „minden körülményeink szerint a nagyobb szőlőgazdaság csak ott lehet nálunk illendő haszonnal járó, hol tartásra és eladásra való jó bor terem és a gazdaság fontosabb ágai elegendő munkát és élelmet nem adhatnak". A terület növelésének nagy veszélye, hogy a csekély mezei szorgalmat csak csökkenti, a szőlő sok munkát igényel, mellette a gazda a termelés „hasznosb ágait illendő szorgalommal nem űzheti". Veszélyes versenyt rejt magában a szőlőterület gyarapodása azért is, mivel a menynyiségi termelés nehéz helyzetbe hozza a minőségit, a fogyasztó közönség elsősorban az árat fogja nézni, a régi borgazdaságok kénytelenek lesznek boraikat olcsóbb áron árusítani és az árkülönbözetet a minőség rontásával hozhatják csak be. Bortermő vidékeink más gazdaságra nem válthatók át, viszont a terület állandó növelése olyan földeket is igénybe