Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941
17 hanem a nemesekről, a Szent Korona tagjairól. Pedig a régi Magyarország gazdasági rendszere a jobbágyok ingyen munkáját is biztosította akár napszám, akár robot, akár más szolgáltatás formájában. Berzsenyi észrevételei az 1830-as évek állapotára vonatkoznak. 15 év múlva, 1848ban megjött a jobbágytelkek váltsága. Az a telek, mely eredetileg a nemesi birtokos tulajdona volt, a jobbágy tulajdonába ment át. Megszűnt a robot és minden szolgáltatás. A nemesi földek is adózás alá kerültek s az 50-es évek még súlyosabb helyzetbe hozták a nemesi birtokost, mint aminőnek sorsát a költő festi. A magyar föld pénzügyi vonatkozásai kedvezőtlenek voltak. A tőkehiány, a hitelviszonyok kezdetlegessége adták az indítékot Széchenyinek is a Hitel megírására. Más országban talán szak-könyv lett volna belőle, nálunk nemzeti riadó volt. Gazdasági létünk alapja a földművelés volt. Monokuturás állam az iparosodó Ausztria mellett, ahol a mezőgazdaság az ipari jövedelemmel bíró fogyasztóközönségre támaszkodott. „Boldog (a) német paraszt ... a maga csekély, de bekerített földjén oly boldogan él és annyi adót fizet, mennyi a több száz holdú magyart földönfutóvá tenné." A nemesi közbirtokosok, közlegelők is kerékkötői a mezei szorgalom kialakulásának. Nincs szükség annyi közlegelőre, mint amennyi területet e célra fordítanak. Ha a birtokos állata végre kint van az agyon-használt közlegelőn, jószága nincsen biztonságban, mivel ,,a marhákkal való kártételek s a lopásnak és rablásnak minden kigondolható nemei annyira elhatalmasodnak, hogy végre a szegény gazda magát csupa afrikai maurusok között látja nyomorogni." Az állatlopás elburjánzását előmozdítja az is, hogy a zsidó árendások, a bor és hús kimérésének bérlői nem sok aggályai veszik meg a lopott árut, egyes vidékeken rendszeres orgazdái a betyárok zsákmányának. Az útonálló szegénylegényekkel, állattolvajokkal jó víszonvt tartanak fent és csalárd bukás bejelentésére, azaz áru elsikkasztására is felhasználják őket, azt állítván, hogy a rájuk bízott holmit zsiványok vették el tőlük, pedig busás' haszon mellett máshol adtak túl rajta. A célszerűtlen birtok- és népességoszlaton az okos telepítéspolitika segíthet. Berzsenyi láthatta szűkebb hazájában, Dunántúl nyugati felében, hogy a XVIII. század telepítései fellendítették a mezőgazdaságot és megvetették a magasabb színvonalú gazdasági élet alapjait. A német telepesek „szorgalmat és hasznos mesterségeket is hozának, s oly meddő tájakat is, hol a könnyű élethez szokott magyar élni sem tudott, gazdag falukkal és városokkal töltének meg". Meglátja Berzsenyi az egy tümbben történő telepítés veszélyét is, a magában maradó nagy telepes tömeg zárt egységben marad, megtartja eredeti szokásait, nyelvét, faji vonásait. Ezért „fő gond legyen arra is, hogy az idegen nyelvű gyarmatok egy helyre nagy tömegben ne telepedjenek, hanem magyarokkal úgy közletve, hogy azok magyarokká váljanak, vagy pedig azoknak magyarosítására minden szükséges rendelet meg legyen téve." Berzsenyi korában a telepítések ideje már lejárt, az idők megmutatták, hogy a nagy tömegű telepítések jobban biztosították a hazánkban élő németség nemzeti-faji öntudatát, mint a szórványosak. De ezen változtatni Berzsenyi korában már nem lehetett. Asszimilációs gyarapodás mégis volt, különösen olyan helyeken, ahol házasságok által is keveredett a kétféle nép.
