Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

12 solja a közösséget, jó és rossz értelemben egyaránt. Ezért helyes, ha tanulóinknak módot adunk, hogy az osztály életében úgy vehessenek részt, hogy a közösség érdekében végzett munkájuk látható is legyen. Az apró tennivalókat szétosztjuk, hogy mindenki felelősséggel végezze a rábízott munkát és érezze, hogy ezzel az egész osztályt szolgálja. De a szervezettség fogalmával igazában ott ismerkednek meg először, ahol többek összekapcsolódó tevékenységére adunk alkalmat. Érdekes megfigyelni, milyen céltudatos összemunkálkodás fejlődhetik ki, ha az egész osztályt mint szervezetet engedjük működni. Egészen egyszerű kis péida: dolgozatok összegyűjtésének rendesen az a módja, hogy minden padsorban egy-egy fiú kilép és összeszedi a pad szélére rakott dolgozatokat. Ha hátulról előre adják, kézről-kézre, akkor kivétel nélkül mindenki részt vesz a munkában és érzik, hogy egy közösségnek a működő tagjai, akiknek az összekapcsolódó tevékenységétől függ az eredmény. Még az egyszerű sorbaállást is fel tudjuk használni a szervezés begyakorlására: figyelmeztetjük a tanulókat, hogy igyekezzenek a legrövidebb úton a helyükre jutni, megmutatjuk, hogyan kell egymásnak helyet adni — ebben is a rendszeresség, a céltudatosság, az összeműködés példáját láthatják maguk előtt. Az organizációnak igen ügyes példája az is, amikor gyűjtésnél, pénzbeszedésnél sejtekre osztjuk az osztályt, kisebb csoportokból „kerületet" alakítunk, a kerületek fölé pedig egy központi pénzbeszedőt állítunk, aki az eredményt egyesíti és a végső elszámolást végzi. Sportban az egyes csapatok összeállításánál már a személyek alkalmassága is szerepet játszik, így egy football-, vagy hockev-csapat megszervezése tulajdonképpen komoly organizációs feladat. Örülnünk kell, ha tanítványaink erre maguktól vállalkoznak, jobb, ha a testnevelő tanár, vagy az osztályfőnök ezt csak a "háttérből irányítja, mint ha saját maga végzi: hadd érezzék a fiúk a szervezés munkájának a problémáit, de hadd érezzék meg az izgalmát is és az eredmény tudatának jóleső érzését. A sporttal kapcsolatban különben sokszor van alkalmunk tanítványainkban az organizációs tevékenység iránt való érdeklődés felkeltésére, ha igyekszünk megértetni, hogy a csapat játékában nem az egyéni érvényesülés a fontos, hanem a munkakör lelkiismeretes betöltése, és az eredménynek is a legbiztosabb záloga az együttműködés, az „összjáték" — vagyis egy sportcsapatnak nem mint az egyének halmazának, hanem mint egységes szervezetnek kell működnie. Felsőbb osztályos diákjainknál sor kerülhet egy-egy előadás, kongregációs vagy önképzőköri gyűlés önálló rendezésére is, ami szintén organizációs munka, illetőleg lehet úgy irányítani, hogy az legyen. A műsor összeállítása, a szereplők kiválogatása, az iskolai hirdetőtáblán való „reklámozás", az előadás helyének az előkészítése, mind jó alkalom a szervező-tehetség fejlesztésére. Ha pedig megengedjük, hogy diákjaink egy kirándulás, pláne színdarab rendezésében is közreműködhessenek, akkor már a szervezés magasabb fokába is bepillanthatnak. Az ifjúsági színdarabok előadásánál rendesen a nyilvános szereplésen van a hangsúly — és a színdarabok pedagógiai értékelésénél többnyire ezen a ponton vannak viták. Aki próbált már önállóan színdarabot rendezni, az nagyon jól tudja, hogy a technikai rendezés sokkal több munkát ad, mint a betanítás, a színpadi