Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

- 11 nyílik, hogy az organizáció tökéletesítéséről, a racionalizálásról is beszélhessünk. Megmagyarázhatjuk, hogy a racionalizálás a gazdasági eszközöknek és erőknek minél tökéletesebb kihasználása minél nagyobb teljesítmény elérésére. A középiskolai fizika-tanulmányok során erre annyi anyag van, hogy ennek megbeszélését csak a rendelkezésre álló idő rövidsége korlátozza. Még a hittanban is nyílik alkalom, hogy az organizációval foglalkozzunk, hisz az Egyház szervezete is gyönyörű példája a tökéletes szervezetnek, kereszt- és hosszmetszete egyaránt mintája a jól szervezettségnek. Az egyes tantárgyakon belül megvan tehát a lehetőség, hogy elméletben megismertessük ifjúságunkkal a szervezés kérdéseit, az organizáció módjait és példáit. Az iskolai kirándulások kapcsán pedig a szervezés gyakorlati mintáit állíthatjuk tanítványaink szeme elé, ha megfelelő céltudatossággal válogatjuk azokat össze és készítjük őket elő. A gyárak látogatásánál megvan az a veszély, hogy a tanulók elvesznek a részletekben, egy-egy gép, vagy technikai berendezés apróságait ismerik meg, érdekes, de az összeség szempontjából jelentéktelen részletkérdéseket magyaráznak meg nekik. Ennél sokkal fontosabb és értékesebb, ha a gyárat mint szervezetet, mint organizmust mutatjuk meg nekik. Ha a gyártás útjait kísérjük végig: hogyan lesz a nyersanyagból iparcikk, miíyen kiépített szervezet gondoskodik arról, hogy az anyag a gyártási folyamatokon végigjárjon, ha bemutatjuk a munkafelosztást és az egyes részek összekapcsolódását, a céltudatos egymásutánt — akkor ebből kialakul tanítványaink lelkében az organizmus, az élő szervezet képe. Mindez talán kezdetben kevésbbé érdekes a szemükben, mint egy-egy technikái részlet bemutatása, egy gép működtetése, de viszont csak így kapnak áttekintést, szintézist, ami mindennél fontosabb. Azt is meg kell mutatnunk, hogyan épül fel a gyár gazdasági szerkezete: az egységes középponti vezetésből hogyan ágaznak szét a beszerzési, gyártási, eladási csoportok, aztán hogyan történik az ellenőrzés, hogyan állapítják meg a gazdaságosságot: ez mind a szervezésnek egyegy fontos részletkérdése. A középiskolák tanulmányi kirándulásai során ritkán szerepel valamely nagybank meglátogatása: aki azonban megpróbálta ezt is beilleszteni a programjába, az tudja, hogy ezzel kapcsolatban mennyi alkalma nyílik szervezési problémák megbeszélésére. Újabb pedagógiai gyakorlatunkban egyre nagyobb szerepet juttatunk tanítványaink öntevékenységének fejlesztésére is. Midőn a szervezés alapfogalmait akarjuk megismertetni, akkor is felhasználhatjuk az önálló tevékenység termékeny pedagógiai elvét. Tulajdonképpen sokkal több alkalom van erre, mint első pillanatban gondolhatnánk. Azt akarjuk elérni, hogy a gyermek mindenütt meglássa, mindenben észrevegye a szervezetet, az egyes részletek, elszigetelt tények helyett az összefüggést, az egymásba kapcsolódó tevékenységet. Attól a pillanattól kezdve, hogy a kis tíz-esztendős gyermek belép az iskolába és egy osztálynak a tagja lesz, éreznie kell, hogy nem magára hagyott kis jószág, nem elszigetelt valaki, hanem a társadalmi közösségnek a része, akinek szerepe van, aki működést fejt ki, akitől bizonyos mértékben az osztály élete is függ. Meg kell tanulnia, hogy az egyén munkája befolyá-