Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940
4 az nincs többé egyedül, gyermekévé és társává válik mindazoknak, akik előtte éltek a földön és tovább élnek müveikben. Emlékezem a boldog diákévekre: a kilencvenes évekre, amikor nemzetünk sorsa magasan felfelé ívelt. Láttam még Jedlik Ányost, ott sétált minden reggel a győri gimnázium előtt. Tagja voltam annak a diákküldöttségnek, mely hódolattal köszöntötte a hercegprímássá kinevezett Vaszary Kolost. Akkor avatták fel Kisfaludi Károly szobrát a győri színház előtt. Győr telve volt Széchenyi hagyományokkal, akkor ünnepelték a legnagyobb magyar centenáriumát. Akkor indult el és mi diákok mohón lestük a Beöthy Zsolt-féle Nagy Képes Magyar Irodalomtörténet füzeteit. Akkor készült a nemzet a Millenium megünneplésére. Az emlékezés széppé teszi életünket, bearanyozza öreg napjainkat. Felejthetetlenek a diákévek, az ifjúkori benyomások. Szolgálni akarom a barátságot. Amikor mindenfelé a gyűlölet hullámai csapkodnak, jusson eszünkbe Cicero tanítása: a barátságot minden földi jónál többre becsüljétek, a barátság szerencsében és szerencsétlenségben egyaránt javunkra szolgál, a barátság csak a jók között állhat fenn. Hidat akarok verni fiatalok és öregek között, szolgálni akarom a nemzedékek között ma tátongó szakadék eltüntetését. A fiatalok ma nem tisztelik az öregeket, őket vádolják a trianoni szerencsétlenségért, őket vádolják azért, hogy a magyar fiatalságra olyan nehéz idők szakadtak. A trianoni szerencsétlenséget kozmikus nagy erők okozták, annyiban magunk is hibásak vagyunk, hogy szerencsétlenségünket tetéztük azzal, hogy megbomlott nálunk a rend, gyűlölködtünk akkor, amikor a legnagyobb egyetértéssel kellett volna a hazánkat fenyegető veszély elhárítására dolgoznunk. De ha bűnösek voltunk is, a fiatalságnak azt sem szabad elfelejtenie, hogy az összeomlás óta eltelt húsz év alatt rengeteget dolgoztunk, hogy hazánkat a mélyből felemeljük és ha ma örülünk országunk gyarapodásának, minden eredményt ennek a húsz éves áldozatos munkának köszönhetünk. Ne felejtsék el fiatalok, hogy ők is lesznek öregek és tanulják meg, hogy hazánknak ma is nagy szüksége van rendre, egyetértésre. Távol akarom tartani az egyesülettől a politikát: nem a keresztény, nemzeti politikát, hanem a pártpolitikát, a napi politikát, a politikai kereszténységet. . . Semmi nem tudja az embereket, a legjobb barátokat, sokszor rokonokat egymással annyira szembeállítani, mint a politika. Mi keresztények vagyunk, a krisztusi kereszténység, a hegyi beszéd kereszténysége él a lelkünkben. Mi Szent Benedek, Szent Bernát, Cluny kereszténységét akarjuk követni, Assisi Szent Ferencet, Páduai Szent Antalt. Mi Xl-ik nagy Pius pápa szellemét akarjuk lelkünkbe szívni és XII 1.
