Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

25 ritkán alakul ki valakiben a hivatás annyira egyirányúan, hogy az megváltoztathatatlan legyen. Az emberi tehetségek és hajlamok rendesen bizonyos tágasságot mutatnak: rokonszakmák felé könnyen lehet téríteni gyakran még olyanokat is, akik látszólag egy irányban már végleg lekötötték magukat. A pályaválasztási tanácsadásnak kettős szerepe van, meg kell állapítani a jelentkező alkalmasságát, másrészt figyelembe kell venni a mutatkozó szükségletet is: így válik ez a módszer egyidejűleg az egyénnek is, a köznek is hasznára. Az egyéni alkalmasság tulajdonképpen az a viszony, amely az ember és a munka között van. Minden embernek megvan a maga egyénisége a tehetségével és hajlamaival, de épúgy megvan minden munkának is az egyénisége a követelményeivel és lehetőségeivel. Kell, hogy az emberben meglegyenek az életpálya betöltéséhez szükséges testi, szellemi és jellembeli tulajdonságok, azonfelül hajlam az illető munka felé, azaz belső, lényegbeli rokonság az ember és a munkája között. Ha tehát valaki tanácsot akar adni, akkor szükséges, hogy a lehetőség szerint tökéletesen ismerje az embert, de ismerje azokat a követelményeket is, amelyeket az életpálya az emberrel szemben felállít. A kísérleti pszichológia fejlődésével a lélekbúvárok és a nevelök között sokan voltak, akik a képességvizsgálatban vélték felfedezni azt a csalhatatlan módszert, amely a pályaválasztási tanácsadást abszolút biztos, amellett exakt alapokra fekteti. Ugy gondolták, hogy minden élethivatás számára meg lehet találni azokat a próbákat, teszteket, amelyek döntő bizonyossággal megmondják, vájjon a megvizsgált személy alkalmas-e az illető hivatás betöltésére. Különösen Amerikában váltottak ki ezek a tehetségvizsgálatok igen nagy lelkesedést. A világháború alatt a bevonuló katonák ezreit vizsgálták meg, később kiterjesztették ezeket a vizsgálatokat az iskolákra az elemitől kezdve az egyetemekig, úgy hogy ma már az iskolai értékelés jóformán a tesztek alapján történik. A vizsgálat kiterjed az emlékező, kombináló, ítélőképességre, az érzékszervek élességére. Ezeknek a teszteknek a száma sok ezerre rúg és a szakfolyóiratok állandó rovatban közlik az újonnan felállított próbákat. Ezzel szemben Európában ma már sokkal kritikusabban értékelik a tehetség-vizsgálatok jelentőségét, mint pár esztendővel ezelőtt. A nevelők méltán helyezkednek arra az álláspontra, hogy ezek a vizsgálatok rendesen apparátusokkal, gépekkel dolgoznak, a gép pedig sohasem ítél, hanem csak regisztrál; néha talán fontos adatokat jegyez fel, de mégis csak a legfontosabb az adatok értékelése és feldolgozása, szóval a kísérletező egyéni munkája. A vizsgálandó „anyag" nem élettelen valami, hanem az ember, a testből és lélekből álló ember, akihez csak szívvel, szeretettel lehet közelebb férkőzni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az intelligencia vizsgálatokat a pályaválasztás szempontjából csak nagyon óvatosan lehet felhasználni. A nyert eredmények nem pusztán az értelmiségi fokot jelentik, hanem nagy mértékben függnek a pillanatnyi diszpozíciótól. Amellett biztos összehasonlító alapot csak akkor nyújtanak, ha a megvizsgált csoport homogén, mert ugyanazon vizsgálatokra máskép reagál a városi, mint