Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

26 a falusi gyermek, máskép a fiatalabb, máskép az idősebb korú; máskép a fiú és máskép a leány. De azért a hozzáértő pszichilógus kezében sokat jelentenek ezek az adatok, főleg, ha egyszerűek és természetesek. Felvilágosítást adnak a felfogóképességről: gyors-e, vagy lassú, van-e a megvizsgált 'ifjúnak kezdeményező tehetsége, gazdag vagy szegény-e lelki tartalma, mélyreható-e a gondolkodása vagy csak a felszínen járó, a lényegeset fogja-e fel, vagy a jelentéktelent. Mindennek az ismerete nagyon fontos lehet a pályaválasztás szempontjából. Ehhez azonban nem kell bonyolult kísérlet, nem kellenek elmésen megszerkesztett gépek. Gyakorlatilag ma alig használnak mást, minta Rohrschach-féle eljárást (szabálytalan rajznak, pl. egy tintafoltnak az értelmezése), vagy a Wartegg-félét (hiányos rajzok kiegészítése), ezeknek helyes használata többet ér, mint a legnagyobb fantáziával kigondolt kísérleti eljárás. Hiányos mondatok kiegészítése, szavaknak hasonló vagy ellentétes értelmű kifejezésekkel való helyettesítése elegendő anyagot nyújtanak a hivatásügyi tanácsadó számára a megvizsgált egyén szellemi szintjéről. A képességvizsgálatoknál sokkal íontosabb a tanulók lelki és erkölcsi tulajdonságok szempontjából való megfigyelése. A kitartás, a szorgalom, a megbízhatóság legalább is olyan jelentőségű a gyermek megítélésében, mint az intelligencia — az erkölcsi tulajdonságok pedig még sokkal íontosabbak. Ezekről azonban helyes képet nem a pszichológus fog rajzolni, hanem a tanító és tanár, akinek módja van a tanulókat hoszszú időn keresztül, a legkülönbözőbb körülmények között megfigyelni. A pályaválasztási tanácsadó tehát nem járhat el az iskola megkérdezése nélkül. A felvetett kérdésekre az iskolától adott feleleteknek egyik legfontosabbika az iskolai bizonyítvány. Igaz, hogy a közfelfogás itt szinte általánosan az ellenkező felfogást vallja, szinte szabályként emlegetik, hogy az iskola kitüntetettjei ritkán állják meg a helvüket az életben, viszont sokszor a gyenge diákokból kiváló egyéniségek válnak. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a megfigyelés ezen a téren meglehetősen hiányos. Bizonyos, hogy a „jegy" önmagában még nem döntő. Közismert dolog, hogy az egyes iskolák, sőt egyes iskolákon belül a tanárok között a jegyosztás erősen elütő — ezeknek az időhöz és helyhez kötött viszonyoknak az ismerete nélkül a jegy még nem sok felvilágosítást ad. De nem ad felvilágosítást a tanuló egyéni ismerete nélkül sem. A jó jegyet szerezheti a tanuló tehetségével is, meg szorgalmával is, megkaphatja esetleg szánalomból — mindegyik más jelent az értékelés szempontjából. Az összes körülmények figyelembe vételében azonban igen értékes tényező marad a tanácsadó számára, amint értékes adatokat szolgáltat a tanuló iskolai viselkedésének, magatartásának, megnyilatkozásainak .(pl. füzeteinek) megfigyelése is. De mindez csak akkor lesz teljes, ha a tanácsadó ismeri a tanuló erkölcsi, jellembeli tulajdonságait, ezeket pedig a nevelő megkérdezése nélkül helyesen megállapítani semmiképen sem tudja. A tanáron kívül fontos adatokat tud szolgáltatni az orvos is. Egy hivatás betöltéséhez testi adottságokra is szükség van: vannak életpályák, amelyeken például nem lehet boldogulni jó látás, éles hallás nélkül, vannak pályák, ahol nagy a veszély a meghűlésre, erre bizonyára alkalmatlan az, aki hajlamos a meghűlésre, tüdőgyulladásra. Régi beteg-