Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

50 ott hallatszott egy-két panaszos sóhaj, fáradt nyögés... A szeretet átveszi a kisebbek csomagját... A gonosz szájak beszéltek titkon „a kövér Bazsiról, ki elfáradt egyre, — s végül úgy tolták fel hátulról a hegyre". ... Lehet, hogy igaz volt, de lehet, hogy csak a tábor koszorús költője, az Erdey Zoli találta ki... De az biztos és nem. úgy találták ki, hogy majdnem dolga akadt Verescsagin ecsetjének is: t. i. a „Pista bá" — aki úgy látszik, Pest aiföldjét jobban szereti és jobban bírja, mint a zordon Kárpátok erősen emelkedő hegyoldalait, elnehezedett (természetesen csak a kisebbektől átvett csomagok súlyától!) — és kijelentette, hogy lefekszik a hóba és kialussza a Pop Iváni kapaszkodót... És el is aludt volna (ó borzalom: talán örökre is), ha a kőbányai villamos helyett nem szerető kezek segítették volna fel a menedékházhoz. De ha valaki tréfának gondolja a dolgot, tudja meg: a Pop Ivánra feljutni férfidolog, magyar cserkészmunka. Erre számítson mindenki, aki majd elindul a Pop Ivánra. * Szóval, ha nehezen is, de feljutottunk. Jó] fűtött menedékház várt ránk... Mikor egy félóra múlva keresem a fiúkat, csak szuszogó gyerekgomolyagokat találok a pokrócok alatt... Törődnek is ezek most az oláhokkal és a farkasokkal... De mégis, mintha a Pop Iváni medvék leszöktek volna a menedékházba a nagy hideg elől... Medve-morgást hallok az egyik szobából... Aztán a másikból... Mindenre elszánva a medve után indulunk a még téli álomba nem merült cserkészekkel — és nem is nagy meglepetésünkre az egyik helyen a Medveczky, a másik helyen egy másik pesti cserkészmedve akarja bariton horkolással elijeszteni a valóságos medvéket és az álomtündért a menedékháztól. Nem zavartuk őket... Hagytuk; hadd aludjanak és álmodjanak szép színes álmot... Mivel azt mondják, hogy az idegen helyen átaludt első éjszaka álmai megvalósulnak, reggel megkérdeztem az egyik kacagószemüt: No fiam, mit álmodtál az első Pop Iváni éjtszakán . ..?! Azt álmodtam, parnok úr kérem, hogy jövőre a bencés cserkészek a brassói havasokban fognak karácsony után síelni ... A kislelkűek azt mondták volna talán az én cserkészfiamnak: Éhes disznó makkal álmodik... Én nem ezt mondtam, hanem ezt: Fiam, az álmok nem hazudnak... Adja az Isten, hogy már jövőre Csíkországban síelhessünk... De ha jövőre talán még nem is lehet, mi magyar cserkészek hisszük, hogy egyszer majd útlevél nélkül megyünk Erdélyországba is és egyszer majd a csíki havasok egyik menedékházára húzzuk fel a magyar zászlót, mint most a Pop Iván menedékházára... * Aztán... Másnap kacagott az egész világ. Ragyogóan süt a nap . .. Szikrázik a hó, mintha gyémántkristályokkal szórták volna tele a Pop Iván oldalát... Jókedv-tündérek hancúroznak a havon... Eltűnt a felkapaszkodás minden kínja... Kacagva mondják: Ezért érdemes volt... Kacagó fiúsereg ront bele az érintetlen, szűzfehér hóba... Rohan a sí... Porzik a hó ... Csilingel a kacagás ... Bukfencet hány a jókedv, de a mély hóhoz nem szokott síelők is . . . De nem baj . .. Az egyik