Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

49 niint az amerikai gengszterek — naponkint átszökdösnek a határon és naponként elrabolnak egy-egy bencés cserkészt a Pop Iván hómezőiről.. . Ha pedig még ez se ijesztett volna meg valakit, akkor fülébe súgták az ijedezőknek: A Pop Ivánra való felmenés szörnyűség: Verescsagin tudná csak lefesteni: Két oldalt az úton a felmenni merészkedők hullái... megfagyva ... félig hóval betakarva ... Hollók ... De, ha még ez sem elég: Kár megreszkírozni a románokat, a farkasokat és kár Verescsaginnak modellként belefeküdni a hóba, ha fel is jut valaki a Pop Ivánra, ott síelni nem lehet, mert a Pop Iván olyan szirtes és szakadékos, hogy a spártai Tajgetos kismiska ehhez — és aki itt síelni próbál, az a Pop Iván-i Tajgetosz áldozata lesz ... Brrr! Most aztán legény legyen, aki el mer indulni.. . Brrr! * Elindultunk, és éjféltől délután 2-ig bumliztunk, de mégis megérkeztünk Terebesfejérpatakra. (Ez a vasúti végállomás; innét már csak 13 km. légvonalban a Pop Iváni menedékház — és csupán 1300 m. nivókülönbséget kell ledolgozni.) Katonák várnak az állomáson: Zolink, a régi bencés vízicserkész katonái... A mindenttudók összedugják a fejüket: Látjátok . .. mégis csak igaz, amit Pesten suttogtak... A parnok úr katonákat rendelt kísérőül és védelmül. . . Hiába az oroszok ... és az oláhok ... De egy ragyogószemü jól oldalba taszította őket (persze csak szeretetből) és így kiáltott rájuk: Ugyan hallgassatok . .. Egy olyan csudálatosan kidíszített oláh granicsártól, aki Taracköz és Terebesfejérpatak közt a vonatban oly áhítatosan hallgatta énekünket (. . . Kösd fel magad-, Kösd fel magadra vitézi kardodat; . .. Hogy meggebedj- ..., hogy meggebedjenek ellenségeink) — és aki inkább hasonlított egy jól felszerelt tűzoltóhoz, mint katonához — ilyentől, még egy századtól sem ijedünk meg . . . A katonák nem hadseregként jöttek. Csak szeretetből, és csak a kocsijuk kisért el a Pop Iván felé ... * Megindul a 49 tagból álló „légió". Az első 2.5 órás úton csak 300 métert emelkedtünk a bokáig érő hóban. Ad vocem: hó! Majdnem a hóba esett az álluk azoknak a kishitüeknek, akik nemcsak a poros aszfaltú Pesten, hanem még Sátoraljaújhely környékén is ezzel csináltak hangulatot: Fiúk! Felszerelni a sítalpakra a kerekeket, mivel kerekes (gördülő) sítalpakon fogunk síelni, mert minden lesz a Pop Ivánon, de hó... nem... Sajnos, lett hó... és nagyobb, mint szerettük volna... Ne értsen senki félre: 2.5 órás előtréning után kezdődött a még négy és félórás hegymászás... 60 cm-es hóban... éjjeli sötétben, hátizsákokkal, melyeket minden parnoki tilalom ellenére túlterhelt a gyermeke éhhalálától félő anyai szeretet... és még közben három és fél kilométernyi úton 900 m nivókülönbséget kellett magunk mögé gyúrnunk... Az igazat megvallva: majdnem igazuk lett azoknak, akik a kimerültek fagyos hóhaláláról rémregéltek Pesten... De csak majdnem ... Ha nem magyar cserkészek lettek volna a hegyre törtetők, akkor igazuk lett volna... De így kezdetben vígan, hahózva kapaszkodtunk a meredek, szálfás hegyoldalon, ... aztán elcsendesült a karaván, csak itt-