Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939
24 ber számára komikusan hangzó nyelv. Itt a nyelvi olvasmányokat és a nyelvi olvasókönyv nyelvtudományi fejtegetéseit hívhatjuk segítségül. Meg kell itt említenünk egy óriási nehézséget a házi olvastatással kapcsolatban. Kötelező olvasmányaink nem állanak rendelkezésünkre a tanulók számának megfelelő példányszámban. Ez a munkát késlelteti és szétdarabolja. Ennek következtében, természetesen, nagyon sok didaktikus és pedagógiai nehézség is merül fel. Ez azonban olyan technikai nehézség, melyet minden iskola egy kis adminisztratív ügyességgel és igyekezettel hamar eltüntethet. Évvégi összefoglalásunk alkalmával nagyszerű alkalom nyílik arra, hogy a részletfeldolgozások alkalmával elszigetelt korokat a történet egészévé fogjuk össze. Ezáltal bizonyos érzéket nevelhetünk tanítványainkban a történeti fejlődés és változás iránt, megmutatván azt is, hogy ez a változás nem jelent mindig emelkedést az esztetikai értékhierarchiában. Az egyes korok munkásságának esztetikai értékelése csak a tudományos szemlélő vizsgálataiból fakad. így a tanuló számára az olvasás nem jelenti majd azt későbbi életében, hogy csak a fejlődés sorrendjében a csúcson levő: értékessé érett modern könyvet olvasson, hanem ha másért nem is, kíváncsiságból a magyar régiség alkotásaihoz is hozzányúljon. Általában az olvasási élményt és az olvasási készséget ki kell szélesítenünk diakronikus területekre. Ez itt még természetesen csak óvatosan és csak a tény csirájában történhetik meg. Ilyen előkészítés segít majd a VII. osztályos irodalomtörténet tanításában, hogy a megnevelt élményi alap segítségével a korai magyar századok irodalmát közelsegítsük tanítványainkhoz. Az V. osztályos irodalomtanításnak, természetesen, még más feladatai is vannak. Mi azonban, tekintve a munka propaedeutikus jellegét, a korral való találkozás élményi tudatosítását tartottuk szem előtt. A műfaji fejtegetések nagyon fontosak és kiegészítő színt adhatnak ehhez az élményhez, de nem elsődleges jelentőségűek tanítói és nevelői munkánkban, mely elsősorban a lélekre kíváncsi, hiszen annak megnyilatkozásait tekinthetjük elsősorban pedagógiai értékű motívumoknak. A VI. osztályos anyaggal már nagyon közel kerülünk a szintézishez. Megérkeztünk az irodalomtörténet küszöbéhez. Tanítványaink négy nagy magyar íróval ismerkednek meg a magyar irodalom nagy századából. Mit is ismernek meg itt? Négy írót, négy író munkásságát a XIX. században. A sorrendet talán módosíthatnók: négy író munkásságán keresztül négy írót kiszakíthatatlanul a XIX. században. Ez már irodalomtörténet, illetve szintetikus irodalommegismerés. A tanulónak nem kell az irodalom kezdeteitől elindulnia. Még nem látja a magyar irodalmat a nagy diakronikus síkban. Ennek a nagy irodalommezőnek csak egy parcellájába kerül bele. A tanár munkája, nehéz, lelkes munkája, hogy a tanuló otthon legyen ezen a területen. A legfontosabb, hogy érezze, hogy a XIX. században van, itt olvas, itt gondolkozik, itt ismer meg és a tudomány segítségével itt ítél. Igenis, legyenek ítéletei. Ezeknek az ítéleteknek a félszegségét a tanár igazítsa ki, a nélkül azonban, hogy megmásíthatatlan kijelentéseivel kedvét szegné a tanuló ítéletalkotásának. Itt kezdődik meg a tanuló kritikai nevelése. Műveket hasonlít össze; egy kor íróit látja egymás mellett. A kiszemelt olvasmányokkal kapcsolatban a Részletes Utasítások megjegyzik, hogy a
