Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

18 mány tartalmi elemeinek az erkölcsi nevelés érdekében való felhasználása: magyar lélekformálás. Ez a kettős cél, bár lényegében el nem választható egymástól és a tanítás folyamán állandóan együtt szerepel és vezeti a tanár munkáját, tulajdonképen kronológiai szempontból is két részre osztja az irodalomtanítás munkáját. Az első rész, az olvastatás, irodalmi tanításunk propaedeutikus részét teszi és hat osztály anyagát tölti ki. Ebben a részben bizonyos szempontból az adatgyűjtés munkája folyik. A tanuló megismerkedik a magyar irodalom mar most is bizonyos szempontok szerint csoportosított termékeivel. Ezeket a szempontokat a Részletes Utasítások szabatosan kifejtik. A második rész munkája már sokkal nagyobb, nehezebb feladatokat ró a tanárra. A VII. és VIII. osztályban az irodalomtanítás főfeladata a szintézis, az irodalomtörténet kapcsán. Ez a kettéválasztás nem jelenti azt, hogy az alsó osztályokban a szintetikus, a két felső osztályban az olvastató feladat háttérbe szorul. Az első hat osztály anyagát irodalmi propaedeutikumnak neveztük, jelezni akarván ezzel, nogy előkészületül szolgálnak az irodalmi anyag tudatos kibővítésének és a véglegesen meggyökeresítő szintézisnek. A gyermek középiskolai tanulmányainak megkezdésekor, 10 esztendős korában, még a mesekorszakban él. Ennek a korszaknak nagyszerű fogékonyságát, csapongó fantáziáját hasznosan foghatjuk be nevelőtanító munkánk érdekében. A gyermekben élő mesevilág összeomlása előtt kell megragadnunk a gyermek mese iránti fogekonyságátLegtöbb gyermekben a tizedik esztendő végén, illetve a tizenegyedik elején következik be a mesevilág, illetve mesekorszak válsága (Quast V/.: Die literarischen Neigungen im Kindes- und Jugendalter. Zschft. f. ang. Psych. Bd. 21. 105—165. 1. Leipzig. 1922.) Ebben az időben jut át a gyermek a második korba, a realitás korába. Ez az idő igen alkalmas arra és ha nevelőoktatásunk eredményességét tartjuk szem előtt, egyedül arra alkalmas, hogy a gyermeknek oiyan meseanyagot adjunk, melynek szeretete és értéke a mesekorszak elmultával sem vész el, sőt a nemzeti nevelés szempontjából igen gyümölcsözővé válik. Olvasmányainkban ebben az időben a mesei és mondai anyagot tudjuk kiválóan alkalmazni. Szerencsére nem is kell sokáig keresnünk, mert rendelkezésünkre áll egy nagyszerű olvasmány, mely egyben irodalmunk, sőt a világirodalom remekei között foglal helyet: Petőfi János vitéze. Az évi munka olvasmányanyagának nagy részét János vitéz töltheti ki, illetve János vitéz kerülhet az olvasási anyag középponti helyére. Itt az olvasmányt a gyermekkel élveztetni kell. Nagyon közel kell vinni a gyermek lelkéhez. Mesét váró, mesét alkotó lelkéhez közel kell vinni a Guiliver-féle mesealak nagyszerű magyar típusát: a győzedelmeskedő magyar parasztlegényt, óráról-órára szemléltetni kell vele az olvasmányt különös szemléltetési módon: a lélek, a fantázia szemével. Például János vitéz elér az Óperenciás tenger partjára és át akar kelni a tündérek szigetére. A tanár felszólítja az osztályt, hogy mindenki hunyja be a szemét. Aztán elkezd beszélni: Látjátok János vitézt? Az osztály vizuálisabb része — nagyobb része — elsőre látja. Mégis megkérdezzük: Ki nem látja? Akad jelentkező. Erre felhívjuk a figyelmet: vigyázzatok, itt jön János vitéz. Hatalmas szál