Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

16 egyéniség, de azt hisszük, hogy az ilyen tanárok egyéniségek voltak és tudattalanul is a neveiöoktatás nagy apostolaivá váltak. Ezt a valamit nem lehetett ellesni, nem lehetett „teoretikumokon" megtanulni; ez a donum paedagogicnm, és ez az eset, mikor meg kell állapítani, hogy paedagogus non fit, sed nascitur. Ennek megállapítása után akár le is tehetnők a tollat, mert a született, élményi pedagógus intuitive is megtalálja a helyes utat. További írásunkban az vezet, hogy nem mindenki született egyetlen elhivatással pedagógusnak, másrészt pedig szeretnők egy olyan tanár reflexióit papírra vetni, aki legalább is belátható időre elhagyja az iskolát, talán csak azért, hogy további útjain is egyre visszakísértse a régi tantermek, a katedra és a gyerekek iránti nagy szeretete. Nevelőoktatás. Ebben a szóban egybefonódik a középiskola, általában minden iskola egyetlen nagy célja. Oktatni és nevelni egyszerre, a nélkül, hogy pillanatra is tudnók, hogy tudományosan két külön részre szétbontható munkát végzünk. Közölnünk kell évezredek nagy kulturális örökségét úgy, hogy ezzel szebbé, nemesebbé, emberebbé tegyük azt, akinek a lelkébe átplántáljuk mindazt, ami számunkra is olyan sok fáradságosan gyönyörű órát szerzett. Nevelőoktatás jelenti az ember beleállítását a homo persapiens tudatos mivoltába és ennek a tudatnak nagy megélésébe. Itt azonban nem állunk meg. Üj nevelési eszményünk a régi gyökerek alapján az educatio fogalma mellé jelzőt is tett és educatio nationalis-xó\ beszél. Nemcsak emberek vagyunk, nemcsak részesei a több ezredéves európai kultúrának, hanem a tömegből kiváló, egyénileg színezett magyar lélek hordozói és mindenkori megértői. Itt egészen speciális területre különül el a magyar nevelőoktatás. Hazaérkezik. Részletes Utasításaink két kötetben jelentek meg. Elsőben leljük meg azokat a tantárgyakat, melyek ezt az educatio nationalist szolgálják, illetve jelentik. Ez a tárgyak didaktikai hierarchiáján nem változtat, de annál többet pedagógiai értékükön. Egyben azt is jelenti, hogy a tanár fokozottabb felelősség és munka előtt áll. Ilyenformán a középiskolai tantárgyakat — mint azt a Részletes Utasítások gyakorlatban már úgyis megtették — két csoportra választhatjuk szét. Az elsőbe a pedagógiai érték szempontjából fontosabb tárgyakat helyezhetjük el, elsősorban a magyar irodalmat és nyelvet, magyar történelmet, földrajzot, társadalmi ismereteket, másodsorban a latin nyelvet. Második csoportba kerülnek azok a tárgyak, melyeknek inkább didaktikai értékük van. Az első csoport tárgyai fokozottabban megkívánják a tanáii •egyéniséget. Itt a módszeres fogások, apró didaktikai és pszichológiai piaktikák csak ronthatnak a dolgon. Nagy szerencse azonban ezeken a szakokon: a legtöbb tanárt éppen a tárgyban lévő nevelőértékek, tárgyának szeretete egyéniséggé nevelték. A lehető legjogosabban került a nevelőértékü tantárgyak élére a magyar irodalom. Nagy szerencse még az is, hogy a legújabb rendelkezések folytán a kétesztendős irodalomtörténeti studiummal párhuzamosan a VII., VIII. osztályban a magyar történelem tanítása is két esztendőre terjed, a két tárgy közötti kis időrendi eltolódást is figyelembe véve, majdnem korszakról-korszakra haladhat egymás mellett a históriai té-