Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

13 is felvirágozzék. Mátyásnak az irodalom, művészetek és a tudomány ápolására is volt gondja. Ebben látja meg, mint külsőségben, a régi történetírás az uralkodó renaissance-tevçkenységét. Tudósokat hívott be, művészeket gyűjtött össze udvarában és gondtalan életet biztosított nekik. Buzdította a magyar urakat is a szellemi élet ápolására. Szerette volna a műveltséget szélesebb körben elterjeszteni. Ez a maga egészében nem sikerült ugyan neki, nem is sikerülhetett, de elért annyit, hogy az ő udvari embereinek már tudniok kellett írni, olvasni. Hogy többet tehessen, ahhoz utódjának, folytatójának is kellett volna lennie. De még más is okozta, hogy a renaissance műveltség nem lett általános. A humanista írók Olaszországban is, nálunk is belemerültek a görög és római mondavilágba, „doctus poéták" voltak és lenézték a „profanum vulgust". Mire ebből a túlzó, de még idegen irányból a magyar talajban magyar szellemi élet fejlődhetett volna, már a hitújítás és ellenreformáció más irányba tereli a magyar szellem fejlődését. Pedig megindult volna átalakulása magyarrá. Hisz Mátyás irányította, akinek magyar volt a lelke. S már meg is látszik a magyarságba való felszívódása. Az olasz Bonfini a magyar történelemről írja decas-ait. S neki köszönhetjük, hogy az újkor elején már megnyílt a külföld előtt az út a magyar történelem megismerésére. Bonfini műveiből merítették a külföldi tudósok évszázadokon át a magyar történelemről való ismereteiket. Janus Pannonius és mások Itália felé vonzódnak ugyan és szívesen töltenek ott éveket, hogy elmerüljenek a „humanitaítis studia"-ban, de a magyar nevet viszik le magukkal, és Janus Pannonius midőn arra gondol, hogy époszt fog írni, Hunyadi Jánost tűzi ki tárgyául. Mindezt összefoglalva megállapítjuk, hogy Mátyás király az új kornak még csak alakulóban levő korszellemét magáévá tette és olyan államot szervezett, melyre büszkén tekinthetünk s melyek nemcsak a Mátyást követő évtizedek magyarjainak hoztak reménytelen szomorúságban vigasztaló emléket, hanem nekünk is, akik Mátyás születésének 500 éves évfordulóján hasonlóan megcsonkítva küzdünk, mint a Mátyás utáni nemzedék. Azok az erők, azok az eszmék, melyek Mátyás lelkét ihlették és a magyarságot akkor naggyá tették, biztatásul kell, hogy szolgáljanak mai élniakarásunkban is.