Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

10 Mátyásnak politikai éleslátása felismerte, hogy Európának nincs már ereje az erős, központilag megszervezett török kiűzésére. Az 1380-as évektől kezdve, tehát Mátyás uralkodása előtt már 70 éven át, Magyarország és a pápaság minden törekvése a török kiszorítása volt. Hunyadi János, az apja, minden erejével azon volt, hogy legalább a Nagy Lajos alatt még kezünkben levő országok visszakerüljenek. De látnia kellett, hogy sem Bolgárországot, sem az oláhok-lakta Havasalföldet, sem Szerbiát visszafoglalniok nem sikerült. Az oláhok áruJása, Brankovics szerb despota összejátszása a törökkel lehetetlenné tett minden próbálkozást. A délszláv lélek már megbarátkozott a gondolattal, hogy török hódoltságba kerül. Ügy látszik, ezeknek mindegy volt, magyar vagy török uralom alatt lesznek-e. Európa támogatásának értékét szintén ismerte Mátyás. Már nem égett a középkori lelkesedés a népekben, hogy a pogányt nem engedi előre törni. Már nem Szent Ágoston: De civitate Dei c. müvéből merített elgondolás, Isten országának terjesztése, az uralkodók célja. Németországban az egyes tartományok belső szervezése folyik, a német aranybulla kiadása óta a választó fejedelmek jogai alapján a többi tartomány Is önállóságra törekszik. Franciaország kimerült százéves háborúsdi játékával. Az európai bandériumok gyengék, egy-egy oligarcha maga rendelkezik velük. Nagy összefogásra nem hajlandó egyik sem, egy fő parancsának nem akar engedelmeskedni senki sem. Ilyen seregnek, ha meg is indul keresztes hadjáratra, a sorsa nem lehet más, mint vereség. Vesztett is Nikápolynál és Várnánál. Mátyás hallott arról is, hogy 1444-ben a török az olasz városokat megszerezte, s hogy olasz kereskedők pénzért a törököt szállítják Európa ellen. S tizenkét éves korában át is élhette, hogy 1456-ban csak nagy erőfeszítéssel sikerült apjának Kapisztrán Jánossal együtt sereget összehozni Nándorfehérvár felmentésére. Mindezekből Mátyás levonta a következtetést. A törököt úgy sem sikerül kiűznie Európából, sőt Magyarország déli hódításait is nehezen sikerül visszaszereznie. Helyette megszervezi meglevő országát déli hódításaival együtt, s olyan magyar államot épít ki, melyet a török megtámadni nem mer. De hódítani inkább Nyugat felé akar. A bomló középkori államok felett az ő hadserege könnyen győz. Kihasználja Európa, illetőleg Csehország és Ausztria gyengeségét és így szerez magának és a magyarságnak — a magyar történelemben utoljára — olyan birodalmat, mely halála előtt 5 évvel az anyaországon, Horvátországon, Bosznián, Nándorfehérvár vidékén és a Szörényi bánságon kívül Morvaországot, Sziléziát, Lausitzot, Alsó-Ausztriát, Stájerországot és Karinthiát foglalta magában. Ez a hódítás nem is lett állandó, és 1480 után el is vesznek a hódított területek Nyugaton is, Délen is, ennek nem Mátyás az oka. Rövid volt az élete. Ötven éves korában ragadta el a halál. Nem volt törvényes utóda, aki politikáját folytatta volna. Annál hibásabbak voltak a magyar urak, akik nem értették meg a kemény kezű uralkodót. Hiába gondoskodott nádori törvényekkel utódja megválasztásáról, a magyar urak gyenge uralkodót akartak, illetőleg maguk akartak uralkodni. Szabadság utáni vágyukban egy fokkal lejebb léptek, mint szabad lett volna és a lengye-