Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

5 iiek megfelelően javítsa. Sok új plébániát alapított és gondoskodott megfelelő ellátásukról is. Különös szeretettel viselte gondját miniatűr államának, a szuverén Vatikán városnak. Felszerelte a modern technika minden vívmányával, de egy időben gondoskodott arról is, hogy a régi művészet kincsei is megfelelő módon nyerjenek elhelyezést, vagy hozzáférhetőségük legyen könnyebb. Megépítette a vatikáni képtár palotáját, Róma legszebb, legmodernebb múzeumépületét az óriási méretű Tobozudvarban. A vatikáni gyűjteményekhez új bejáratot építtetett, amelynek szépséges architektúrája, remek kettős csavarodású körlépcsőháza esztétikai bevezetés a világ egyik legszebb mügyüjteményéhez. A vatikáni apostoli palota freskóit, Rafael és Michelangelo mestermüveit nagy áldozattal restauráltatta, nem az előző század javító és felfrissítő eljárása szerint, hanem a művet teljesen érintetlenül hagyva, új kötőanyaggal rögzítették az oinladozással fenyegető falfestményeket helyükhöz. A milanói könyvtár veztőjének nemes keresztény humanizmusa jó hosszú időre otthagyta nyomát Vatikán városán. Itália prímása nem kevésbbé volt tevékeny. Főgondja a lelkek ügye volt. Nagy szemináriumok építésével gondoskodott az egyes egyházmegyék paphiányán. Sürgette az új plébániák alapítását. XI. Pius pápa uralkodásának legnagyobb eseménye — olasz vonatkozásban — a lateráni egyezmény megkötése volt. Közel 60 évig tartott az az állapot, hogy az olasz állam nem vett tudomást a Rómában székelő pápáról, hasonlóképen a Szentszék sem ismerte el a Rómában székelő olasz királyt. Két olyan nagy ember kellett az egyezmény megkötéséhez, akikben a valósághoz való érzék erösebb mint az elmúlt eszményekhez való ragaszkodás. Ez a két nagy férfiú XI. Pius és Benito Mussolini volt. Bátran mondhatjuk, hogy az egyezményben a nagyobb áldozatot a Szentszék hozta. Szinte mérhetetlen értékű objektumok tulajdonjogáról mondott le, de azt is meg kell vallanunk, hogy Mussolini magatartásában megvolt az Egyház igazi nagy megbecsülése. A tárgyalások során egészen kis epizód volt a vatikáni kertek kibővítésének kérdése, mely érdekes világot vet a két tárgyaló fél benső állásfoglalására. A kertek ugyanis még a szuverén kis Vatikán államhoz tartoznak, de területük az utóbbi évek építkezései folytán erősen megcsökkent. A Szentatya viszont megvette vagy bérbevette a mellette iévő területek nagy részét. így semmi akadálya sem lett volna a szuverén terület megnagyobbításának. Mussolini hajlandó lett volna a szóbanforgó területekhez még egy közeli főúri villa hatalmas parkját is megvásárolni a pápa számára, ha a Szentszék az egész új területért évi egy líra bérösszeget fizet. Erre a válaszra a pápa elejtette ezt a kérdést. Pedig kedves gondolata lett volna, hogy a város területén működő számtalan szeminárium számára az atyai otthon területén biztosítson megfelelő helyet a különféle sportágak gyakorlására. XI. Pius egyéniségét legjobban az egyetemes Egyház kormányzatában megnyilvánuló tettei tükrözik vissza. A rend szeretete, amely könyvtáros korában második természetévé vált, a nagy egyházkormányzati ügyekben is megmutatkozik. XI. Pius a konkordátumok pápája. Egész sorozatát kötötte meg az Egyház és az Állam viszonyát szabályozó szerződéseknek. Velük kapcsolatban tudott lemondani nagy, meg-