Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

37 Olaszországi tanulmányút. Nagyszabású kirándulást rendezett Olaszországba az intézet vezetője Radó Polikárp, Havasi Lucius, Brunner Ernőd, Simonyi Kunó rendtársak közreműködésével. A résztvevő diákok száma 66 volt. Vidáman, de mégis bizonyos elfogódottsággal indult hosszú útjára a diáksereg márc. 30-án. Első állomásunk Velence volt. Csak egy napig tartózkodtunk az olaszországi kirándulók kedves városában, de fekvése, művészete, romantikája, így is felejthetetlen benyomást tett növendékeinkre. Innen egyenesen az örök Városba mentünk, ahol a Vatikán állam területén laktunk, s már ez a körülmény is hozzájárult, hogy katolikus önérzetünk és ragaszkodásunk Egyházunkhoz, fokozódjék. Amikor pedig alkotásait láttuk, és bepillantottunk lelkébe, amely az alkotásokat is sugalmazta, éreztük, hogy a 2000 éves mult ellenére is az apostolok lendülete dolgozik Krisztus Egyházában. És jól esett tudnunk, hogy ez az Egyház a miénk. Megnéztük a Klasszikus Rómát is, de figyeltük Mussolini Rómájának hatalmas lendületét is; az első a régi Róma halhatatlan művész-névtelenjeiről beszélt, a másik egy ember és népe hallatlan erőfeszítését tárta elénk. Lelkünk és szellemünk telítve volt hatásokkal, amikor megérkeztünk Monte Cassinoba, Szt. Benedek atyánk első kolostorába. Nagycsütörtök volt; résztvettünk a legősibb bencés-család szent agapéján, élveztük a kolostor főapátjának jóságos szeretetét, majd a fömonostor évszázados kincseinek megszemlélése után Nápolyba mentünk. Uj — nekünk szokatlan — benyomások a népről, a városról, előttünk eddig ismeretlen világát tárták fel az olasz léleknek. Művészetének gazdagsága azonban itt is pazar gazdagsággal bontakozott ki ámuló szemünk előtt. Majd Pompeii kiásott utcáin, házaiban járva nemcsak a régi rómaiak hétköznapi élete, de a Vezúv kitörésétől megrémült tömeg menekülését is mintha láttuk volna. Nápolyból talán a legbájosabb olasz városba, Firenzébe siettünk. Utcák, múzeumok, Fiesole, San Marco, mind-mind a szépségek özönével árasztották el lelkünket. Nehéz volt elszakadni Firenzétől, a Fra Angelico, de egyúttal Savonarola szellemétől átitatott várostól, ahol két felejthetetlen napot, a húsvét két napját töltöttük. Hazafelé tartunk; közeledünk Velencéhez, Trieszthez, mindig több és több katonával találkozunk. Aggodalmunk fokozódik a puskaporos hangulatban, hogy annál nagyobb legyen a szülők és gyermekük öröme a viszontlátás pillanatában. 15. Ifjúsági színházi előadások és hangversenyek. Az ifjúság szép iránti érzékének ápolására, az irodalmi ismeretek gyarapítására, a hazafias érzés növelésére szolgáltak az ifjúsági színielőadások. Ilyeneket Budapest Székesfőváros Közoktatásügyi Ügyosztálya rendezett a Városi Színházban és az Operában, továbbá a Nemzeti Színház igazgatósága a Nemzeti Színházban és a Nemzeti Kamara Színházban. Ifjúságunk a Városi Színházban rendezett előadásokat leszámítva nagy érdeklődéssel vett részt ezen előadásokon. A Városi Színház előadásaira azonban nagyon gyéren jelentkeztek s ennek oka nem az érdeklődés hiányában keresendő, hanem abban, hogy a Színház óriási terme nem látszik alkalmasnak az ifjúsági előadásokra. Nem szokott elegendő csend lenni és ez zavaróan hat a müvek élvezetére. Ezt maga a székesfőváros hatósága is észrevette, és ezért külön megbízott felügyelő tanárokkal ügyelt a rendre s felszóllította a résztvevő ifjúság tanári karát is, hogy kellő kísérettel küldjék a fiúkat az előadásokra, de a csendet csak részben sikerült biztosítani. Míg tehát a Városi Színházban tanulóink kb. 10—20-as létszámban voltak, az Operában 36 tanuló szokott megjelenni, a Nemzeti Színházban pedig 50—54 szokott a résztvevők száma lenni. A Városi Színházban a kövekező darabokat néztük meg: októberben Szigligeti: Fenn az ernyő, nincsen kas, decemberben Herczeg Ferenc: Balatoni rege, január-