Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

12 egyéni önkény parancsa, hanem történelmi eredménye a felsőbb osztály, nevezetesen az arisztokrácia évszázados szokásainak. De míg eredetileg ezek a szabályok hajlékonyak voltak, alkalmazkodók az egyéniséghez, most megmerevedtek és egykori jelentésüket elvesztették. Valamikor stílus voltak, ma már csak modort jelentenek. Valamikor megnyilvánulási formái voltak egy határozott eszmény szerint kialakított lelkületnek, ma csak szabályok, amiket úgy alkalmaznak, mint a kártyajáték szabályait játék közben. Ezért nem lehet az illemtan iskolai tantárgy, mert mai formájában művelődési értéke vajmi csekély. De van az illemtannak magasabb formája is, melynek ápolása a szentbenedekrendi gimnáziumoknak mindig fontos célkitűzése volt. Ennek az illemtannak törekvése az volt, hogy a magyar lélek sajátságos tulajdonságainak alapján fejlessze ki az ifjak lelkében az úri lelkületet. Nem hiába szokták a Szent Benedek-rendet arisztokratikus rendnek nevezni, az is, mivel a tradíciók, a sokszorosan évszázados hagyományoknak ápolása, teszik azzá. Hagyományai pedig specifikusan magyarok, mert a magyar műveltség volt az, melynek kialakításán dolgozott Szent István korában és változatlanul magyar művelődés terjesztésén fáradozik ma is. Az ősmonostor, Pannonhalma, fejleszti ki a rend tagjaiban a nagy hagyományok iránti érzéket, nemcsak a történelmi tudat beoltásával, ami a legfiatalabb rendtagot is odafüzi a régmúltban élt elődökhöz, hanem a helyi szellemmel is, talán vele még hatékonyabban, még erősebben. Pannonhalmán sajátságos, egyedüli gertius loci él. Istentiszteleteinek bensőségében, ha kell fényében, megvan a bencés mult tizennégy évszázadának hagyománya, főiskoláinak munkájában ott él az európai keresztény művelődésnek és a sajátságos magyar szellemiségnek harmóniája. Ez a lélek élteti a testet, a magyar művelődés ősi várát, melynél sok külföldi apátság nagyobb, még több bővelkedik inkább a művészeteknek összehordott kincseiben, de nekünk magyaroknak mégis a legdrágább, mert falai őrzik az egész magyar multat Szent Istvántól Horthy Miklósig. Pannonhalma egyszerűsége, előkelő nemessége, természetes lelkisége megkap mindenkit, aki falai közé kerül, ha van érzéke, eléggé finom felfogóképessége a történelmi szellem megnyilvánulásai iránt. Magától értetődik, hogy a bencés gimnáziumok nevelése is ezt a stílust igyekszik kialakítani növendékeiben, aminek előfeltétele azon lelki tulajdonságok kialakítása, amelyek a magyar jellemet és a bencés szellemet más karaktertől, más lelkiségtől megkülönböztetik. Midőn az úri lélek sajátságait akarjuk növendékeinkben kialakítani, munkánk célja nem az, hogy bizonyos társadalmi osztály eszményének vonásait dolgozzuk ki bennük. Ugyanígy az sem befolyásol, hogy tanítványaink milyen társadalmi osztályból származnak, hogy a társadalmi ranglétra melyik fokára akarnak és fognak valamikor feljutni. Az úri léleknek ellentéte, szerintünk, a szolgalélek, amely nem felfelé törekszik az értékek skáláján, hanem a nemes törekvéseket feladva, az aljas ösztönök vonzóerejének törvényei alá helyezkedik. Eszményünk általánossága nem megy határozottságának rovására. Gimnáziumaink tanulóifjúsága a társadalomnak úgyszólván minden rétegét képviseli, célját tévesztené tehát a meghatározott társadalmi ideál kialakítását irányzó tö-