Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937

8 meg az akarat első megnyilvánulásait. Charlotte Bühler 11 hónapos kisleányán, W. Stern 15 hónapos kisfián figyelt meg akarati törekvéseket. A járni, beszélni tanulás már törekvést tételez fel, e két dolog késése gyakran eredendő, született akarati fogyatékosságnak első jele. Törekvés nyilvánul meg a gyermek játékában is. 2 éves korban már a motívumok is kezdenek szerephez jutni, a gyermek figyelmezteti magát: ezt nem szabad! Tanítás és példa nem magyarázza meg a léleknek ezt a gyors kibontakozását, szinte a régi lélektannak fogalmára, a velünkszületett tehetségre kell gondolnunk. 3—4 éves korában érdekes perióduson megy keresztül a gyermek, amit a pszihológusok első dac-idöszaknak neveznek. A 3—4 éves gyermek fejébe vesz valamit és makacsul ragaszkodik hozzá. Az 5—8 éves gyermek kezd érdeklődni a tárgyi világ iránt. Jön az első iskolaév! A gyermek észreveszi, hogy nem követheti szabadon kényét-kedvét. Megjön az érdeklődés a munka iránt. A normális gyermek örömét leli az elvégzett munkában. Ezért helytelennek tartjuk a játszva-tanító eljárást, mert a gyermek értékes munkatörekvését hagyja elsorvadni. A 7 éves gyermek figyelme már kezd aktív lenni, 8—9 éves korban a kötelességtudás jelenik meg. A 10—13 éves gyermeket erős tudásvágy jellemzi. Falja a könyveket, bújja az útleírásokat, rajong Verne Gyuláért, May Károlyért; önállóságra törekszik, igazi egyéniség. Befejezett fejlődési fokán tökéletes gyermek, de tökéletes egyéniség is egyszersmind. Erre a korra zúdul a pubertás esztendeinek vihara, amely már az ifjúhoz vezet át. A törekvések ereje felfokozódik, megjelenik a fanatizmus, ami hirtelen elhúny, vagy más irányba csap át. A tervek fantasztikusak, lehetetlenek, de kezd kialakulni lassan az egyéni értékvilág, mely már a férfikor kibontakozásának kezdetét jelenti. A gyermeki akarat fejlődésében legjelentősebb az első dac-periódus és a kamaszkori dacosság tünete. A hároméves gyermek már önállóan akar cselekedni, becsületérzése kezd kialakulni, egyedül akar elmenni játszani, nem szereti, ha más segíti a homokvár építésében. Engedetlen, a parancsnak ellenszegül, néha tűrhetetlenül makacs, valóságos zsarnoka a háznak. A második dacos-időszak a kamaszkorban jelenik meg. A cselekvés vágya fűti, hajszolja a fiút, minden áron tenni, cselekedni valamit. Szereti, ha megbízást adnak neki, amit ügyességével elintézhet. Ezt a cselekvési impulzust használják ki az ifjúsági mozgalmak, különösen a cserkészet és újabb, átfogóbb szervezetű utánzatai. Érdekes, hogy ez a kamaszkori változás a gyakorlati életbe korábban és inkább beállított szegénysorsú gyermeknél nem lép fel semmivel sem korábban, mint a gondosan ápolt, jómódú otthonban nevelt fiúnál. Ebben a korban megint visszajön a kitűzött célhoz való makacs ragaszkodás, a 14—15 éves fiú nem fél veréstől, büntetéstől, csak keresztülvihesse akaratát. Nem egészséges jelenség, ha ez a dac-periódus kimarad a gyermek fejlődéséből. E. Spranger költői hasonlata szerint a passzív magatartás serdülőkorban olyan, mint a szélcsend a vitorlás indulása előtt. A Gondviselésnek nagy bölcsesége nyilvánul meg ebben a nagy cselekvési vágyban, mert az akkor fejlődő szexuális ösztön megkapja ellensúlyát az ifjú cselekvési önállóságának, akaraterejének növekedésében. A nevelőnek, szülőnek, tanárnak, lelkivezetőnek egyaránt fokozottan kell erre a korra