Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937

7 Wer nie sein Brot mit Tränen ass, Wer nie die kummervollen Nächte An seinem Bette weinend sass, Der kennt euch nicht ihr himmlische Mächte. Az erkölcsi nevelés igazi veszélye az, ha csak tanításra szorul, ha nem jár vele együtt az átélés közvetlensége. Végtelenül fontos a gyermek nevelésében, hogy az oly alapvető nagy értékek, mint: vallás, haza, becsület, kötelesség, szeretet mélyen bevésődjenek a gyermek lelkébe, hogy ezen értékeknek feltétlen tiszteletét lássa a szülői házban, mely átélésre sokkal több alkalmat ad az ifjú léleknek mint az iskola. Akaratgyengeség oka lehet az áldozatkészség és az önbizalom hiánya is. Elkényeztetett gyermekek nem elég erősek arra, hogy áldozatot hozzanak magasabb cél érdekében, amint érettebb korban sem lesz erejük, hogy cselekedeteikért felelősséget is vállaljanak. A mai kor embérének kíméletlen önzése, ragaszkodása az átlagot magasan felülmúló életszínvonalhoz, a szociális igazság szavának semmibe nem vevése veszedelmes szellemi környezete a következő nemzedéknek. Az elkényeztetés sokszor egészségi aggályokban jelentkezik. Vannak elemista gyermekek, akik spontán elhatározásból hőmérőzik, vagy hőmérőztetik magukat és serdülő korban már hétpróbás képzelt betegek. Az akaraterőnél oly nagy szerepet játszó önbizalom hiánya sokszor testi fogyatkozásból, szervezeti gyengeségből származik. Az utóbbi években olyan gyakran hallott Minderwertigkeitsgefühl, a csekélyebb értékűségnek tudata, érzete is ide tartozik. Az ilyen gyermek bármilyen jól megtanulja leckéjét, nem tud felelni, mert azzal a meggyőződéssel kezd feleletébe, hogy úgysem fog menni, úgyis be fog szedni. De lehet ez elhibázott nevelés következménye is. Az elkényeztetett, dédelgetett gyermeknél gyakran fejlődik ki ez a tünet, ha később normálisan fejlett, jóval önállóbb társaival hasonlítja össze magát. De előfordul éppoly gyakran a másik véglet esetében is, t. i. a dresszurára fogott gyermekeknél, akiknek a „gondos" szülők másodpercekre is ügyelve szabják meg elfoglaltságát s a gyermek legkisebb, legjelentéktelenebb életmegnyilvánulására is kiterjesztik a szülői tekintély ellenőrzését. Az ilyen módon nevelt gyermeknél sem lesz alkalom az önálló tevékenység kifejlesztésére és valószínűleg sok csekélyértékűségi gátlást kell majd később keservesen leküzdenie. Normális gyermekeknél az akaratgyengeség a két utóbb említett okból, az áldozatkészség hiányából és az önbizalom fogyatékosságából forrásozik. Különösen nagyvárosi gyermekeknél gyakoriak az előbb említett esetek, mert náluk az életmegnyilvánulások területe sokkal szűkebb mint a vidéki gyermekeknél. Nagyobb veszélyben forog a jómódú úricsalád gyermeke, akinek a tehetős szülők mindent megadnak, de különösen az egyetlen gyermek, aki a legritkább esetben tesz szert áldozatkészségre, és igazi önbizalomra, amit a testvéri szeretet, a kisgyermeki társadalom együttélése fejleszt ki magával. Ezzel elérkeztünk fejtegetéseink újabb fordulójához és az akarat fejlődése szempontjából is törekszünk megvilágítani mondanivalónkat. A gyermeklélektan egyes kiváló művelői saját gyermekükön figyelték