Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937

19 4. Az iskola épülete a székesfőváros nemes jóvoltából) fővárosi épületben van elhelyezve. Jóllehet az idetóduló ifjak számára kevés termünk van, de ezek eléggé tágasak, világosak és szellősek. Hála és köszönet a város megértő és áldozatkész támogatásáért. Az 1936. év augusztusában kiürített Rigó-u. 3. sz. alatt levő házunk, mely a dohányjövedék tisztviselőinek magánlakása volt, több helyiséget juttatott az intézet számára. Ide helyeztük át a tanári könyvtárt, a természetrajzi szertárt, cserkészotthont, a gyorsírókör termét, az aeróköri raktárt és a félinternátust. 5. Valláserkölcsi nevelés. Intézetünk mindig szem előtt tartotta, hogy az iskola a szülők munkatársa a nevelésben. A gyermek elsőrangú nevelője a szülő, amint azt XI. Pius pápa is hathatósan hangsúlyozta. Ezért mindenképpen igyekeztünk arra törekedni, hogy növendékeinket necsak oktassuk, hanem nekik katolikus életszemléletet adjunk, hiszen mint nem egy szülő kifejezte: éppen ezért keresték fel a szerzetes iskolát. Nemcsak a vallástan-órákon, hanem minden tárgyban, mikor erre alkalom nyilt, megtaláltuk a módot, hogy világszemléletünk elmélyüljön. A szülők nevelő munkáját támogattuk a szoros értelemben vett nevelési munkával is. A természetes nevelés eszközeivel, atyai szigorral és szeretettel és mint papok, szentségi neveléssel, az Eucharisztia szellemében igyekeztünk a szülők munkatársai lenni. Fiatal intézetünknek kezdettől fogva bevált eszközeit továbbra is igénybe vettük: elsősorban az intenzív eucharisztikus életet, mely fiainknál mind gyakrabbi és az életkorral egyenes arányban növekedő tendenciát mutat, azután a liturgia szellemében való részvételt a szentmisén, melynek egyik formáját: a missa recitatát, mi, bencések, vezettük be Budapesten. Amennyire szerény keretünk engedte, együtt éltünk az Egyház évével (hamvazás, Balázs-áidás, gyertyaszentelés, pálmaszentelés, éjféli mise, évvégi hálaadás, stb.) A felsős diákok lelkigyakorlatát dr. Radó Polikárp, az alsó három osztályokét dr. Nagy Amadé, intézetünk tanárai vezették. Egyidejűleg a szülők részére is tartottunk lelkigyakorlatot: a férfiak szónoka Szekeres Bónis, a hölgyeké Havasi Lucius intézeti tanárok voltak. A szülők jó része a fiúkkal) együtt járult a húsvéti szentáldozáshoz. Intézetünk teljes mértékben kivette részét a világraszóló kettős szentévből. Exhortációinkban az év folyamán állandóan fenntartottuk a figyelmet a szentévre vonatkozóan; a farsang három utolsó napján ifjúságunk eucharisztikus triduumot rendezett. Ennek kiemelkedő pontja volt az alsós és felsős ifjúságnak külön rendezett Eucharisztikus Akadémia, melynek szereplői kivétel nélkül intézetünk diákjaiból kerültek ki: Karikás F. I. o. t., Bangha I. II. o. .t, Erdey Z. III. o. t., Borka J. IV. o. t., Gróf L. V. o. t., Dávid T. VI. o. t., Uray G. VII. o. t., Pálvölgyi Gy. VIII. o. t. Valamennyien saját elgondolásuk szerint buzdították társaikat az Eucharisztia szerint való életre. Elgondolásainak eredetisége miatt kiemelkedik közülük Dávid Tamás, VI. o. t. beszéde, melyet a következőkben közlünk: „Kedves Fiúk! Nagy ünnepek közelednek, nemsokára megkezdődik az Eucharisztikus Kongresszus. Ez alkalomból a világ minden részéből katolikusok jönnek Budapestre, hogy az Oltáriszentség iránt való imádatukat és szeretetüket kimutassák. Természetesen a Kongresszus fényes külsőségek között fog lezajlani, de ne gondoljuk, hogy ez a másodrendű kérdés a cél. Az Egyház akarata az, hogy az „Élet kenyerével" való kapcsolatunkat kimélyítsük és megerősítsük. Ehhez azonban jobban meg