Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937

20 kell ismernünk őt. E célt szolgálja ez a rövid elmélkedés, mely az Oltáriszentséget egy szempontból szeretné erösebben megvilágítani. Az Oltáriszentség titok. Érdekes, hogy milyen kevesen gondolkoznak erről, pedig az átváltoztatásban oly rejtett jelenségnek lehetünk tanúi, amilyennel az élet más terein soha nem fogunk találkozni. Sokan azt mondják, hogy az átváltoztatás azért nem kelt érdeklődést, mert kibogozhatatlan, megoldhatatlan titok s az emberek ezért nem elmélkednek róla, tehát jobb lenne, ha teljesen megértenék. Ez azonban nem igaz. Mert bármilyen érdekes egy esemény, ha tökéletesen tisztában vagyunk vele, néhányszori látás után végtelenül unalmassá válik. Tudta ezt Krisztus, éppen azért tette megérthetetlenné és ezzel vonzóvá az Oltáriszentséget. Vonzó, mert gondolkodni lehet rajta, soha ki nem meríthetjük, mindig újat és szépet fedezünk fel benne. Az, hogy soha meg nem érthető, nem távolíthat el embert tőle. Mert az ember legjellemzőbb és legszebb tulajdonsága az, hogy az elérhetetlen után is kapni mer. Példák erre a természettudósok, akik tisztában vannak azzal, hogy soha ki nem kutathatják a természet nagy titkait és éppen ez lelkesíti őket, ezért dolgoznak. Próbáljuk tehát vizsgálni a titkot, bár itt a földön megérteni nem fogjuk soha. Nem csodás-e, hogy a fehérjékből, szénhidrátokból álló ostya a pap néhány szavára Istenné válik. Érzékszerveinknek semmi új benyomása nincs, a kenyér éppen olyan, mint a consecratio előtt és mégis . . . Azzá az Istené lett, aki teremtette az atomokat és a világűrt, a parányt és az óriást, az élő és holt természetet, oly törvényeket lehelvén beléje, hogy a természettudósok éppen a legfontosabbakat nem tudják megérteni. De a legnagyobb mindezek között az, hogy a holt anyagot önmagává változtatja át a Szentmisében. Mikép van jelen Krisztus az Oltáriszentségben, próbálták magyarázni egyházatyák és teológusok, de nem ment. Mindazonáltal senki sem állíthatja ezért, hogy az átváltoztatás észszerűtlen, mert csupán észfeletti, azaz titok. Elvetnünk a tanítást azonban azért, mert titok, nem lehet. Ugyanis a kémiai affinitás, az elektromosság lényege is megoldhatatlan rejtély, mégis mennyire kinevetnők azt, aki ez alapon letagadná a létezésüket. De nem is levegőből kapott tanítás ez, hiszen Krisztus mondotta nekünk, ő pedig Isten, azaz végtelen bölcs, neki tehát inkább hihetünk, mint saját emberi eszünknek. E titok megértéséhez ugyanis más ész, más megismerés szükséges, mint a mi a tapasztalati tényeket logikai építménnyé összeszerkesztő agyunk. És végül, az Ür nem azt akarta, hogy minden tanítását logikailag meg tudjuk magyarázni és érteni. Hiszen éppen a hit az, ami hozzá emel, ami érdemet szerez az örök boldogságra. Ha mindent tudnánk is, nem lenne erény bűntelen életet élni és Isten parancsait teljesíteni. Az Oltáriszentségről gondolkodni érdemes dolog, mert nemesebbé tesz bennünket és közelebb visz a tökéletességhez. Ha közben bármi kétségünk merülne fel, idézzük eszünkbe Aquinói Szent Tamás Lauda Sión című himnuszából e néhány sort: „Méltón zengd az égi étket, Mely bennünket élve éltet, Törve oltár asztalán. E kenyeret Krisztus adta, Semmi kétség nincs miatta, Az utolsó vacsorán. Ágazatja lett hitünknek, Hogy testévé lényegül meg,