Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

8 tetést, mint olyan követelményt, aminek iskolában nincs keresni valója. A szövegfordítás pedig elsőrendű akarati és értelmi aktusa a tanulónak, amikor teljes öntudattal hasonlítja össze az idegen és az anyanyelv eltérő » szerkezetét és kifejezési formáit. Természetesen a szótározással összecsapott fordítás ezt a szellemi erőfeszítést nem követeli meg és értékében sem közelíti meg az előbbit. A nyelvtant a szintetikus módszer külön tárgyalja, nem elégszik meg a tanuló által esetről-esetre gyakorolt induktív eljárással elvont nyelvtani ismerettel, (hanem előkészíti a később metodikusdidaktikus szempontokból itt is a konkrét esetekből szabályt levonó műveletre. A szótanulást főleg a szótáirtanulással gyakorolja a színtetikus módszer, de míg anyanyelvi szó és a tárgyi fogalom között közvetlen asszociatív kapcsolat van, az idegennyelvi szót ez a szótár tanulás az anyanyelvihez köti, annak korrelatumává teszi. A szintetikus módszer nem törekszik ökonomiára, de formális nevelő hatása erős, igénybe veszi a tanulót, könnyű nyelvi készséget nem ad, de az idegen nyelv ismeretébe bevezeti. Ilyen módszerrel alakult ki az autodidakták nyelvismerete, akik sokszor megállanak a passzív nyelvtudásnál, könnyen olvasnak idegen müveket, de idegen nyelven nem beszélnek. A második módszert analitikusnak nevezhetjük. Ez a XVIII. század közepe táján alakult ki. A tanuló nem nyelvtannal, szótanulással kezdi, hanem összefüggő nyelvi kifejezéssel, teljes mondattal, vagy könnyebb mondatok összefűzéséből alakított kisebb olvasmánnyal. Ezt igyekszik a módszer a tanulóban megrögzíteni és elemző eljárással vezeti rá a szövegben rejlő nyelvtani anyagra. A szavak magyarázatát, a nyers fordítást nem tekintve a tanító az eljárásában az idegen nyelvvel él és a tanulót is igyekszik a szöveg feldolgozásában az idegen nyelv használatára szorítani. Az analitikus módszer az idegen nyelv tanulásában az anyanyelv elsajátításának folyamatát akarta utánozni. Az anyanyelv valóban nyelvi egészből, mondatokból, szin,tagmákból alakul ki, de az idegen nyelv kialakulása más. Az idegen nyelv mondata összetett dolog, melyet a tanuló csak részekre bontás, magyarázat után ért meg s Popp találóan hasonlítja az ezen módszer által adott olvasmányokat, mondatokat a Gutenbergféle sajtó előtt használt metszett fatáblákhoz, melyeknek szövegét, sorait betűit változtatni nem lehetett. Gyakorlati szempontból tehát az analitikus módszer is az egészből kiindulva visszatér ahhoz a módszerhez, amivel a szintetikus kezdi, hogy a nyelvnek elemi tényeivel magyarázza meg az összetettet, a mondatot. Az analitikus módszer épúgy dolgozik a szópáros szótanulással, mint a szintetikus, a nyelvtan használata tekintetében kezdetben a tanulót meglehetős sötétségben hagyja, nem egyszer az ismeret hiányában puszta utánzásra utalja, amely a később kialakult nyelvtani ismeretek birtokában is érezteti nála káros hatását. Az ilyen módszert követő könyvek annyira fukarkodnak a nyelvtani ismeretek közlésével, hogy felső osztályos tanulók több hónapos tanulás után kapják meg jutalomképpen az első multidőt, addig kénytelenek csak jelenidőben beszélni,, míg elsős korukban a latin nyelvtanban már az első hónapokban is háromnégyszeresét kellett nyelvtaniakban elvégezniök. A modern nyelvet tanító tanárnak pedig magyarázatait lehetőleg idegen nyelven kell adnia, aminek használatára az ő beszéde után a tanulóknak is buzdulniok kell. Ta-