Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

9 gadhatatlan, hogy az analitikus módszer az idegen nyelvek beszédkészségének előmozdításában több eredményt ért el, mint a szintetikus, de ebben a tekintetben sokszorosan felülmulta őt is a harmadik, a direkt módszer. A direkt módszer nevet onnan nyerte, hogy a lelki tartalom és annak idegennyelvi kifejezése közt kiküszöbölve az anyanyelvi kifejezést, közvetlen, direkt kapcsolatot teremt. A tanár szemléltető képekkel, cselekményekkel él, ezeknek magyarázatát, nevét adja idegen nyelven és ezt kívánja kezdettől fogva a tanulótól is. Egész sorozat cselekményben adják a Gouin-féle sorok a mondatokat, melyek a tanulót közvetlenül vezetik rá az igeragozás és egyéb nyelvtani jelenségek ismeretére. Nincs szónyelvtantanulás, a tanulónak a nyelvet a nyelv használatából, a nyelv használatával kell tanulnia élőszóban és írásban. Ebben a direkt módszer az anyanyelv kialakulását törekszik utánozni, tekintet nélkül arra, hogy az utóbbi lelki szüztalajból sarjad, ahol fogalom és kifejezés egységes aktusban nő. Ezt azonban a direkt módszer nem tudja elérni. Az anyanyelv kialakulásának hasonlóságára csak akkor alakul ki nyelvtudás, ha a tanuló teljesen idegen környezetbe kerül és mindennapi élet vonatkozásában az idegen nyelvet beszélő környezetre van utalva. Ez a nyelvtanulásnak legideálisabb formája, de sajnos, ez nem iskolai módszer. Kezdetben megteheti ugyan a tanár, hogy a tanult szavakkal kapcsolatos tárgyakat megmutatja, de később már képekhez kell folyamodnia, melyeknek már nincs meg a reális tárggyal azonos nyelv-didaktikai értékük. De a direkt módszer iskolai alkalmazása elér a lehetőségének határához, ha elvont dolgokról van szó. Az ilyen módszerrel elsajátított nyelvi kifejezéskészség mesterséges szurrogátum, kezdetleges fogalomközre, relációfolyamatra szűkített képződmény, mely nem fejezheti ki a tanuló tudatában végbemenő lelki folyamatokat. Az anyanyelvi fordítás kiküszöbölése, ami a direkt módszernek lényege, a tanárt nehézségek elé állítja az olvasmányok megérttetésénél, idejét feleslegesen veszi el. A direkt módszer mint iskolai módszer mesterkélt és távolról sem a természetes nyelvtanulás, aminek sokan vélik. Még nagyobbak lesznek a nehézségek, ha a nyelvtanról lesz szó, a direkt módszer nem engedi meg, hogy az anyanyelvből már ismert tényekre hivatkozzunk, itt feltétlenül fel kell adnia a direkt módszert követő tanárnak is az elvet és a grammatikus-szintetikus eljáráshoz kell folyamodnia. A módszerekről mondottakkal kapcsolatban magától merül fel a kérdés, melyik módszert kell a modern nyelvek tanításánál alkalmazni. Láttuk, hogy a három módszer tulajdonképpen kettőre megy vissza, a direktre és a grammatikus-szintetikusra. A két módszer értéke egy skálán nem mérhető, mert a direkt módszer iskolai gyakorlatban csaknem kivihetetlen, a grammatikus-szintetikus módszer alkalmazása pedig eredményesség, főleg praktikus nyevtudás szempontjából nem kielégítő. A középiskolába illő helyes módszer kérdésének megoldásiálhoz közelebb hoz a középiskola sajátságos célkitűzésének meggondolása. A gimnázium nem ad szakműveltséget, tehát nem lehet modernnyelvi szakiskola sem. Célja a tanuló intellektusának, egész lelki világának csiszolása, kiiskolázása, amely a magasabb tanulmányokra alkalmassá teszi. Ennek a célnak job-