Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

7 élvezhetik. Az itt tanító tanárok szép alkalmat fognak kapni az önzetlen pedagógiai szeretet gyakorlására. Az eredményesség fokozásában feltétlenül hasznos módosítás a tanulók számának korlátozása, ami mellett a tehetségesebbek valóban módhoz jutnak valamelyik idegen nyelv elsajátítására. De a modernnyelvi tanulmánynak vannak más tényezői is, melyeket a továbbiakban szeretnénk szemügyre venni azon szempotból, hogy az eredmény fokozása más tényezők változtatásával milyen mértékben lenne elérhető. Az oktatás legfontosabb tényezője maga a tanár. A modernnyelvi szakon a tanárjelölt ugyanolyan filológiai jellegű tanulmányokat végez, mint a latin-görög szakos, de neki a szaknak választott modern nyelvet még hibátlanul beszélnie is kell. Német kisebbségi vidékekről származó német tanárainknál nem is volt baj a nyelvi készség tekintetében, ami a többi idegen nyelvnél legalább kezdetben érezhető volt. Az utóbbiaknál a szaktanulmányokkal párhuzamosan kellett haladnia a nyelv elsajátítására való törekvésnek, ami a férfi hallgatóságnál nagyobb nehézségekbe ütközött, mint a megfelelő intézetekkel rendelkező női hallgatóknál. Az idegen lektorokkal, tanárokkal mindig rendelkező br. Eötvös-Kollégium egész gárdáját nevelte a nívós képzettségű középiskolai tanároknak, akik a modernnyelvi tanárok jelentős részét teszik. De a filológiai jellegű studium csak egy része a tanár tanulmányainak. A középiskolai gyakorlat az alapos irodalmi, nyelvészeti, történeti ismereteken kívül a módszeres képzettséget is megkívánja, amely állandó regulátora az ismeretek közlésének és egyetlen orvossága a tanári pálya veszedelmének, a sablonnak és rutinnak. Módszeren itt nem egyes fogásokat értünk, melyek megtéveszthetik a hozzá nem értőket, hanem a didaktikai célkitűzés megközelítésére alkalmas nyelvpszihológiai és általános lélektani eszközök ismeretét és felhasználását. Magyar nyelven is van néhány jó módszertani munkánk, a háború utáni német irodalom pedig egyenesen ontotta a methodikai müveket. A harmadik birodalom megalakulása véget vetett a kissé túlzott termelésnek s így a methodikai formák elmélete az utóbbi évtizedek irodalmának alapján elég világosan rajzolódik ki. Walter Popp,

1 aki igen mélyen járó módszertani művel gazdagította az utolsó évek irodalmát, három módszertani alapformát különböztet meg az idegen nyelvek tanításában. Az első a grammatikai-szintetikus módszer. Ez a legrégibb. Eljárásában külön-külön adja egymásután a grammatikus-logisztikus alapfogalmakat és erős szótanulással kapcsolt idegen nyelvről anyanyelvre, anyanyelvről idegen nyelvre való fordítással igyekszik az ismereteket a tanulóban megrögzíteni. Az idegen nyelv ismerete így színtézissel alakul ki és az anyanyelv alapján, amelynek segítségével értteti meg az idegen nyelv sajátságos szerkezetét, grammatikus-logisztikus vonatkozásait. Ezt a módszert érte a legtöbb támadás az utóbbi időben, mivel a kifejezendő lelki tartalom és az idegen nyelven történő kifejezés közé beiktatja az anyanyelvet, azaz a tanuló beszéd közben is fordít, míg a direkt módszerrel tanuló közvetlenül beszél vagy ért idegen nyelven. Sokan támadták a fordítás szorgalmazásáért is a szintétikus módszert. Volt szerző, aki egyenesen száműzte az anyanyelvről idegennyelvre átül— 1 Die Methode d. fremdsprachlichen Unterrichts. B. G. Teubner. 1932.