Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

6 olyan ifjúság cseréli fel az egyeteméivel, mely az előbbi nyelvek valamelyikét a könnyű szövegmegértés fokában bírja, nem kell félnünk a német tudományos irodalom kizárólagos hatásának veszélyétől. A nyelvek megoszlásának gondolata helyes, de egyetemi körök szerint a nyelv ismeretének foka a megosztottság folytán annyira alacsony lett, hogy nyelvismeretnek már bizonyos merészséggel volt csak nevezhető. Már a középiskolában elő kell készíteni a jövendő egyetemi ifjúságot, még pedig az előbb említett meggondolásnak megfelelően. A nyelvek helyét törvény biztosítja, nem lehet egyik iskolában kizáróan csak németet, csak franciát, vagy csak angolt tanítani. Ezért a most lezárt tanévben több állami iskola más módszerrel kísérelte meg ugyanazon célt, az egyik idegen nyelv intenzívebb müvelését megvalósítani. Az alsó fok utolsó évében az IV. osztályban különválasztották a német nyelvben (ezen osztályban még csak 1 idegen nyelv van) a könnyebb és jobb előmenetelt tanúsító növendékeket a kisebb nyelvérzékkel bíró, lassabban boldoguló társaiktól. Két párhuzamos csoportban folyt a munka, amelyekben a jobbak nem nehezítették meg a gyengébbek munkáját, viszont az utóbbiak sem akadályozták a gyors előmenetelben az elsőket. A terv szerint a két következő osztályban, az V-ben és a VI-ban a német nyelv kettéosztása megmarad, míg az V-ben kezdődő második idegen nyelvet a teljes osztály együtt tanulná. Az utolsó két évben a VII. és VIII. osztályokban ismét változás állana be. A kétéves együttes idegen nyelvi studium (a francia, angol, vagy olasz nyelvé) ismét megengedi az újabb szétválasztást. A tanító tanárnak módjában állt felismerni azokat a tehetségeket, akiknek a második idegen nyelv egyéni dispozicióknál fogva jobban vagy kevésbbé felelt meg és a VII. és VIII. osztályokban külön csoportba lehetne osztani a német nyelvben erőseket, különbé a francia vagy másik idegen nyelvben tehetségeseket, míg az a diák, aki sem az egyikhez, sem a másikhoz kimondott tehetséget nem árul el, egy harmadik csoportban tanulná mindkét idegen nyelvet. így az utolsó két évben a tehetségesek 6—7 órán foglalkoznának egy idegen nyelvvel, a kevésbbé azok ugyanannyi órán kettővel. Az előbb említett tervben két mozzanatnak kell örülnünk. Az első az, hogy mielőtt a modern nyelvi oktatás bármilyen módosításába fogtak volna, próbának vetették alá az elgondolást, amelynek eredménye négy-öt év múlva megérleli a tapasztalást, ami döntő elv lesz az esetleges módosítás tekintetében. A második örvendetes tény, hogy a terv lényegében oly eljárást karol fel, melyet a székesfővárosi középiskolák már régebben is megvalósítottak, t. i., hogy a beszédgyakorlatra sok időt igénylő modernnyelvi órák tanulólétszámát felére csökkentik. Helyes-e a jókat és a roszszakat különválasztani, erre végre pro és contra lehet sok meggondolást felhozni, de maga a numerikus csökkentés ténye feltétlenül meg fogja hozni gyümölcseit. A szétválasztásnak már a IV. o.-ban lesznek technikai nehézségei, még inkább a VII-ben. Ki legyen a jobb francia, a jobb német, ennek az eldöntése mindig nehézséggel fog járni, de ez még nem leküzdhetetlen akadály. Sajnálatosabb, hogy az egyik idegen nyelv tanulása csonka lesz azoknál, akik ezt elhagyva kizáróan egy idegen nyelvvel fognak foglalkozni az utolsó két esztendőben. A nyelvi tanulmányokban gyengébb ifjúságtól valahogy irigyeljük azt az előnyt, hogy ők két nyelvet tanulhatnak, míg az erősebbek ezt a kiváltságot VII. és VIII-ban nem