Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

14 Eszembe jut egy kis vidéki városban látott kép. Lezajlott az érettségi vizsgálat és az életbe kilépő fiatalemberek megtartották az érettségi bankettet. Hagyományos módon külsőleg is kifejezésre akarták juttatni érett, felnőtt voltukat: egész nap az utcákon jöttek-mentek, kezükben hatalmas sétabot, szájukban hosszú szipkában szivar, vagy cigaretta. Néhány nappal az érettségi után találkoztam egy kis csoporttal. Az utcán álldogáltak a fentebb említett felszereléssel. Tétován nézegettek maguk elé. — No, mit csináltok fiúk? — kérdeztem őket. Összenéztek, végre a legőszintébb elszánt hangon megszólalt: — Unatkozunk tanár úr, borzasztóan unatkozunk. Talán titokban még az érettségi nagy drukkját is visszakívánták, mert még félni is jobb, mint unatkozni. A nyári szünetet tehát ki kell tölteni megfelelő tartalommal. Milyen legyen ez? Röviden azt felelhetjük erre a kérdésre: Vannak szép számmal olyan dolgok, amelyekre a tanulás ideje alatt nem igen nyílik alkalom, tehát most jön el az ideje annak, hogy velük foglalkozzunk. Mindenekelőtt fel kell a nyarat használni a testi egészség ápolására, vagy ha szükséges, annak helyreállítására. Sok olyan gyermek van, akinek szervezete gyenge, szüksége van hosszabb gyógykezelésre, főképen pedig szabad levegőre, napfényre, fürdésre, mozgásra. A tanév alatt mindezekből nem sok jut neki, most kell tehát összeszednie a természet nyújtotta erőforrásokból a jövő év munkájához a szükséges mennyiséget. Azt azonban sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy ezekkel is úgy vagyunk, mint a táplálékkal, meg a gyógyszerekkel: csak mértékkel használnak, a sok belőlük is megárt. Különösen vonatkozik ez a napfényre és a fürdésre. A túlzott napozás, meg fürdés veszedelmes lehet az egészségre, különösen nem való a gyengébb, az ideges gyermekeknek. A meggondolatlan merészség sok halálos szerencsétlenségnek oka lehet, a Balaton, a Duna minden évben megköveteli a rnaga áldozatait. Nagyon ajánlatos az orvos tanácsát kérni, milyen hely alkalmas kinekkinek a nyaralásra. Ha az életmódra is ád utasításokat, ezt is meg kell fogadni, mert nincs jobb előkészület az ősszel beköszöntő munkaidőre, mint a szervezetet felfrissíteni, megerősíteni. A legtöbb diáknak vannak kedvtelései, amelyeknek csak ilyenkor hódolhat. Mindaddig, míg ezek nem okoznak lelki, vagy testi kárt, engedjük saját ízlése, hajlamai szerint cselekedni. A magyar nyelv a nagy szünidőt „szabadság" szóval is szokta jelölni. Valóban szüksége van az embernek, — a gyermeknek is — szabadságra, hogy maga választhassa meg, mivel és mikor akar foglalkozni. Ez az igazi pihenésnek is egyik fontos tényezője, de egyszersmind nagy iskolája is annak, hogy megtanuljon helyesen élni a szabadsággal. Hiszen, ha majd az iskolából kikerül, magának kell saját életét irányítania, már pedig egy autót sem lehet arra rábízni, aki nem tanulta a motorvezetést, és csak akkor ül először a kormánykeréknél, mikor elindul egy nagy útra. Ne írjunk elő tehát a vakációzó diáknak szoros napirendet a saját felfogásunk szerint, hanem engedjük, hogy ő maga csináljon terveket, időbeosztást magának. Segítsük azonban jó tanáccsal. Ha megérzi, ha tapasz-