Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

15 talja, hogy valóban jót akarunk neki, támogatni akarjuk, meg is fogadja tanácsainkat. Egyik fontos programmja lehet a nyárnak mindenki számára — felnőttnek, gyermeknek egyaránt — az olvasmány. Mennyi nagyszerű könyv van a világon, amelyeket a tanév alatt olyan sóváran nézegetünk a kirakatokban, mint a kis gyermek a cukrászbolt előtt a süteményeket, de nem jutunk hozzájuk, nincs időnk elolvasni őket. Erre is jó a nyári szünet, elővenni egy ilyen könyvet, belemerülni abban a nyugodt tudatban, hogy nem kell hamarosan letenni, mert sürget a munka. Óvakodjunk azonban az úgynevezett nyári olvasmányoktól. Vannak olyan „könnyed" olvasmányok, amelyeket utazásra, nyaralásra szánnak, az idő kitöltésére valók, arra, hogy mindjárt el is felejtsük őket. Útközben egyáltalában nem érdemes olvasni, sokkal okosabb a vidéket szemlélni, az embereket figyelgetni. A nyarat pedig szánjuk az értékes könyveknek. Nem száraz „kötelező" olvasmányokat értek, nem rákényszerítését egy könyvnek csak azért, mert neves író munkája. De az igazán nagy irodalmi értékű munkák között találunk bőven érdekeset, sőt ezek az igazán érdekesek. Egész életünk nem elég arra, hogy mindezeket elolvassuk, sajnáljuk tehát az időt „Az őrgróf végzetes szerelme", „A fekete álarc titka" és egyéb szörnyűségekre. Milyen szép emlék marad számunkra, ha egy igazi remekművet olvastunk valami szép helyen, kinn a szabad természetben, a fák, virágok társaságában. Ezekhez a kedves helyekhez hozzáfüződik a jó könyv emléke, úgy gondolunk rá vissza, mintha egy nagyon kedves ismerős társaságában töltöttük volna el a szép napokat. Jó volna előre gondosan összeválogatni a nyaralásra induló diák számára a megfelelő könyveket, nem pedig találomra venni neki az állomáson a bódéban valami silányságot. Természetesen figyelembe kell venni érdeklődésének irányát, meg kell jól nézni, mi való neki. Adjunk olyan könyveket a kezébe, amelyeket magunk is jól ismerünk és elolvasása után beszéljük meg vele, mi ragadta meg legjobban, hogyan vélekedik az íróról, az olvasottakról. Sokszor kellemesen lepődünk meg, milyen okos, kedves és eredeti megjegyzéseket hallunk tőle. A pihenésnek, üdülésnek a napi foglalkozás megváltozásán kívül egyik fontos tényezője a helyváltoztatás, a környezetváltozás. Ennek egyik szerencsés formája azoknál a diákoknál van meg, akik távol az otthontól végzik tanulmányaikat és most hazatérnek a szülői házhoz. Ez a boldog hazatérés kárpótolja azért, hogy idegenben kellett tíz hónapot töltenie. Megérkezni abba az otthonba, ahol kisgyermek éveit töltötte, ahonnan olyan nehéz volt kiszakadnia, mikor gimnáziumba került. Végigjárni az ismerős szobákat, az udvart, a kertet, megvizsgálni, mi változás történt azóta. Avval a boldog tudattal hajtani az első este álomra a fejet, hogy most hosszú, hosszú ideig minden reggel szüleit, testvéreit pillantja meg először és velük töltheti napjait. Bizonyára sok beszélni valójuk van az ilyen szülőknek és gyermekeknek egymással, de kell is, hogy legyen. Hiszen egész éven át alig volt alkalmuk erre. Ez az idő való arra, hogy azok a szálak megerősödjenek, amelyek a gyermeket a családhoz fűzik. Meg kell ismernie a kisebb-nagyobb eseményeket, amelyek családjának, a szülői háznak életét teszik, tele kell szívnia