Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

ÚTRAVALÓ A NYÁRI SZÜNIDŐRE.* Minden valamirevaló diák örül a nyári nagyvakációnak. Boldogan számlálja a napokat, örömmel állapítja meg, hogy egyre fogynak azok, amelyek még az iskolaévhez tartoznak és közeledik a Te Deum, az évzárás. A testileg-lelkileg ép gyermeknek egészséges ösztöne van, bizonyára azért örvendezik a szünidőnek, mert testének és lelkének szüksége van reája, mert jót tesz neki. Valóban így is van. Nem ok nélkül vezették be ezt az intézményt az iskolákban. Mintha maga a természet is figyelmeztetne bennünket a nyári pihenés szükséges voltára: olyan meleg ilyenkor az idő, hogy nem is igen lehetne a tanteremben komoly szellemi munkát végezni. A nyári vakáció „Te Deum"-mal, a jó Istennek való hálaadással kezdődik. Ne mulasszuk el, igaz szívvel köszönetet mondani Neki, a világ Urának és a mi jó mennyei Atyánknak, hogy megsegített bennünket ebben az évben is, megtartott benünket épségben és engedte, hogy becsülettel befejezhettük munkánkat. Még a megpróbáltatásokat, szenvedéseket is hálás szívvel kell megköszönnünk, mert hiszen ezeket is azért mérte reánk, hogy nemesedjék, edződjék a lelkünk. De a nyár folyamán se feledkezzünk meg róla, köszönjük meg neki többször mindazt, amivel megajándékoz bennünket. Isten iránt való kötelességeink a nyáron sem szünetelnek és örömmel erezzük át, hogy velünk van, bármerre járunk is. A köszönet második szava szóljon a szülőknek. A diák a hazavitt bizonyítvánnyal kezében lépjen oda szüleihez és köszönje meg nekik egész évi jóságukat. Mennyi szeretetre, érte hozott áldozatra emlékezhetik vissza és mennyi olyan gondért, fáradságért tartozik hálával, amelyről nem is tud. Szorgos munka, aggódó gondolatok, beszélgetések, amelyek otthon akkor történtek, amikor az iskola udvarán vígan szaladgált pajtásaival. Gondoljon hálával az iskolára, amelyet annyi lelki, szellemi kinccsel gazdagabban hagy most el a tanévzárás napján. A szünet nem csak annyit jelent, hogy ilyenkor nincs előadás, kell valami pozitív tartalom is, ami széppé, kedvessé teszi £zt az időszakot. Szomorú dolog volna, ha a gyermekek csak azért örvendeznének a nyári szünetnek, hogy két hónapig nem kell iskolába menni. Az ilyen gyermeknél valami baj van: talán az, hogy nem neki való az iskola, nem bírja annak munkáját, vagy pedig, hogy beteg, hiányzik belőle a gyermeki természethez annyira hozzátartozó életkedv. * A szerző előadta a rádióban 1937. jún. 6-án.