Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

11 nem tud. A könyv olvasmánya a 111. osztálynak szóló reáliskolai könyvből volt véve, s ha genealógiáját kutatnók, nem lenne nehéz rábukkanni az 1900-as évek valamelyik I-ső osztálynak szóló francia tankönyvére. A pszichológiai szempont conditio sive qua non, de nem cél. A cél ami szerint a tankönyv szerkesztője az olvasmányokat összeállítja, különféle lehet. Használatban levő könyveink sokszor követik a Realienkunde elvét, ami az illető idegen nép életére, társadalmi berendezkedésére és más sajátosságára vonatkozó pozitív adatoknak kisebb-nagyobb mennyiségét törekedett közölni. A weimari Németország és a Spranger-féle strukturpszichológia a Kulturkunde-t, a müvelődésrajzot tűzték ki vezérlő elvül, nagyszerű felkészültségű filológusok állítottak össze müvelődésrajzi olvasókönyveket, melynek célja az idegen szellemiség kategoriális formák szerint történő megismerése volt. Nem egy ilyen tankönyvnek bármelyik fejezete kincsesbányája lehet intelligens nagyközönség számára tartandó előadásnak. Az egész mű ismeretén alapuló tudás elragadja a legszigorúbb vizsgáztató profeszszart, de a mű beleesik a szemelvényes könyvek hibájába, antológiát ad és olyan szellemi műveletet tételez fel a felsőosztályú tanulóknál, aminek alkalmazását még a nemzeti tárgyaknál is nehezen követelhetjük meg. Az ideális tankönyv legértékesebb része a jó próza, irodalmi műfajban pedig a novella, a kisebb-nagyobb elbeszélés. Vajha az irodalomtörténeti olvasókönyvet az ilyen jó prózai olvasókönyv szoríthatná ki. Egy-egy Daudet, Bazin, vagy Maupassant elbeszélés oázis a tanár és növendék számára, amiből természetesen fakad a beszélgetés témája. A nyelvkészség fejlesztésére minden mesterkélt módszernél jobban szolgál a növendék érdeklődése, melyet a prózának, megfigyelésnek nagy mesterei mindig felkeltenek. ők a legjobb megfigyelői a francia léleknek s a strukturpszichológiának a filológiai részletfinomságokra emlékeztető elvontságainál jobban ismertetik meg a felsős tanuló ifjúsággal az idegen nyelv kultúráját. Mert bármiféle elv vezesse is az olvasókönyv összeállítóját, végső céljának az idegen kultúra revelálásának kell lennie. A modern nyelvek tág lehetőséget adnak általános emberi értékek megismerésére, átélésére, s amint a puszta technikai készséget fejlesztő direkt módszert nem tartjuk középiskolába valónak, nem lehet célja az olvasókönyvnek olyan olvasmányok közlése, melynek anyagát minden jobb német Spraohführerben megtalálhatjuk. A modernnyelvi oktatás eredményének javítására fontos lépésnek tartjuk azon kísérleteket, amelyekről cikkünk elején szóltunk. Áttekintettük azon tényezőket, amelyek a tanítás sikerében közreműködnek. Vérmes reményeket seholsem tápláltunk, de talán sikerült megmutatnunk az érdeklődőknek, hogy tanár, módszer, tankönyv, hogyan használhatják ki azon kedvezőbb feltételeket, amiket a megemlített kísérlet fog talán valamikor a modernnyelvi oktatás számára biztosítani. Brunner EmöcL.