Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935
8 elkülönítésével valósággal megelőzte korát. Gazdasági erejét, lelki lendületét, nagy előrelátását hirdeti az általa épített gótikába hajló gyönyörű székesegyházunk, erődtemplomunk, mely a tatároknak is ellen tudott állani. E két nagy ember lelke áradjon ki az új emlékműből. Pannonhalmi Szent Mór irodalmi munkássága. 1 Szent Mórnak pécsi püspök korában 1065—70 közt írt müve az első magyar irodalmi mű, Szent Zoerard, vagy szerzetesi nevén András hitvalló és Szent Benedek vértanú remeték rövid kis életiratát tartalmazza. E legenda két kéziratát említik a bollandisták. Mindkettő Belgiumban van, egyik a Brüsszel melletti úgynevezett vörösvölgyi Szent Ágoston-rendi kolostor könyvtárában, a másik a Maastricht melletti corsendonki kolostorban van. Mindkettő teljesen egyezik egymásai. Létezik azonban még egy harmadik hártyakézirat a müncheni királyi udvari könyvtárban, egy XV. századból való 16.024 számú kódexben, ennek 30. fólióján. Legutóbb dr. Vargha Dámján egyetemi tanár egy magyarországi kéziratot is felfedezett. Nyomtatásban legelőször Velencében 1498-ban, másodszor Krakkóban 1511-ben jelent meg. Többszöri kiadás mellett lengyel és magyar fordításban is megjelent. Magyarra Szabó Károly fordította. (Emlékiratok, 1865. 105—109. 1.) Szent Mór művét, mint maga említi, hallomás után írta meg, no'na legendájának mindkét hősét személyesen is ismerte. Amit Zoerard, vagy szerzetesi nevén András hitvallóról írt, azt részint ez utóbbinak tanítványától, Benedektől hallotta, még Pannonhalmán, szerzetes korában, részint pedig a zobori monostor apátjától, Fülöptől, amikor már maga is apát volt Pannonhalmán. Jól értesültsége s müvének hitelessége felől tehát semmi kétség sem lehet. Szent András és Benedek remetékről a Szent Istvánról s Szent Lászlóról szóló legendák is megemlékeznek. E két lengyel származású remete lengyelországi tiszteletéről szintén bőséges adatok vannak. Mindjárt Szent István uralkodása elején jöttek az országba. Szent Mórnak a műve egyházi és művelődéstörténeti szempontból nagy érték számunkra. Sajnos, ma nehéz felfogni a hitnek azt a nagy erejét, a szentségnek azt a fokát, melyet még Szent Mór is a maga kedves közvetlen előadásában a hitvallás hallatlan nemének nevez, hogy Szent András a Szent Ipoly tiszteletére emelt nyitramegyei zobori apátságból Trencsénen túl, a Vág jobbpartján, a mai Szkalka mellett egy barlangba vonul, ott a remeteség szigorú, bőjtös, testimunkás, látomásos magányában ég el, hetenkint három napon semmit sem evett, a nagyböjtöt 40 dión élte át. A szeretet rejtett életét éli, de szentségének már a hírére is jobbra fordul az emberek szíve. Istentől adott jel volt ő, jel volt tanítványa Benedek is, jel volt a legenda írója is abban a korban, amelyben „alig hogy kezdett még sarjadzani az istenség neve és tisztelete Pannóniában". Jelek voltak ők Isten parancsainak megtartására. Hősies, önfeláldozó példájuk másokat is ragadott a jámborság, a parancsolatok teljesítésének útjára. De szólaltassuk meg magát a legendát, mely minden modern értelme1 A pannonhalmi főapátság története. I. 411. köv. 1.
