Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

31 befelé irányulnának, arra a rejtett szépségre, mely egyszerre oly közeli és oly távoli." A felemelkedés megtörtént. A nevelés tovább folytatódik. A Szentlélek, a léleknek isteni vezetője és irányítója a lelki élet művészetében, elvezeti a tanítványt az Istennel való egyesülés titkához, az Isten szívéhez, mert most már elérte a tökéletes szeretetet. (Reg. 7. f. vége.) Mily nemes erény az alázatosság! Vagy nincs-e benne az egész evangélium, tehát az egész szentség, a teljes „megtérés"? Ó, Szentlélek Isten! A lelkek vezetője és irányítója! Leplezd le előttem semmiségemet; engedd, hogy meglássam és megértsem, hogy semmi vagyok, semmim sincs és a legnagyobb nyereség számomra abban áll, hogy meghalok magamnak, hogy Jézus Krisztus által egyedül Istennek éljek. Csak így tudok egyre jobban és jobban átalakulni benned, akiben egyedül lehet és kell dicsekednem. Hasonló módon érik el egy keresztény család tagjai a „megtérés" által azt iaz alázatos lelkületet, melynek eredménye az egyéni, szerény életmód. Ez adja meg az emberekkel való kapcsolatban egy ház szeretetreméltóságát; ez biztosítja a háznak belső és külső békéjét. 3. Az engedelmességről Szent Benedek Atyánk azt mondja: „Ez illik azokhoz, aki előtt semmi nagyobb nincs Krisztusnál." (Reg. 5. f.) Elmélkedjünk egy kissé erről is. Semmi sem vagyok. Nem akarok mást gondolni és akarni, mint amit Isten gondol és akar. Ily módon lesz a létem, amennyire csak lehet, Isten létéhez hasonló. A jót akarom elérni minden erőmmel és a jó számomra Isten akarata: azért megragadom és átkarolom. Minden hatalom, — a világi hatalom is — Szent Pál szava szerint Istentől jön. (Róm. 13., 1.) Legyen az a szentatya, a király, a püspök, a plébános, a lelkivezetőm, édesatyám v,agy édesanyám, bátyám vagy néném, legyen az nálam csekélyebb, de legyen hatalma felettem, — én Isten tekintélyét és hatalmát tisztelem benne és fenntartás nélkül átadom magam. Ha ezt a családi éleben megértenék! A büszkeség és függetlenségre törekvés alapjában véve egy és ugyanaz, — ellenben az az alázatosság az akarat készsége a függőségre, iaz alávetésre, az engedelmességre. Megértem és helyeslem azt a keresztény jelmondatot, amit néhol címerpajzsokon lehet olvasni: „Nur Einem will ich dienen!" „Csak egyet akarok szolgálni!" Az engedelmességem tehát, — amint Szent Benedek rámutat — csak Istennek szól (Reg. 5. f.); és ebben van minden dicsőségem. Aki ugyanis embernek engedelmeskedve tulaj donképen nem Istennek engedelmeskedik, az rabszolga. De ha csak Istennek engedelmeskedik, akkor engedelmessége szeretetből véghezvitt szabad tett lesz. Mert semmi sem olyan szabad, mint a szeretet. Azért követem bölcs törvényhozónk tanításait és engedelmeskedem minden időben és minden dologban, még pedig engedelmeskedem vonakodás nélkül. Isten nem szereti a késlekedőket és vonakodókat. Ebben a lustaságban mindig van több-kevesebb szomorúság, az Úr pedig /a derűs, vidám, boldog adakozót szereti. (Reg. 5. f.) Engedelmeskedem a velem egyenrangúaknak is, hacsak más, magasabb megbízatásom nincs, mert ily módon növekedhetem