Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

24 tabbakat inkább a példával kell alakítani. És nevelők, a ti dolgotok hoz­zájuk alkalmazkodni. Nem drága kegyelem és nagy kiváltság az, hogy a lelkekhez beszélhet valaki? Az apostol mondja és édes Atyánk idézi: „Vezess, ints, kérj, feddj" (2. Tim. 4., 2. és Reg. 2. f.), mindig a körülményeknek megfelelően. Kap­csold össze a szelídséget a fenyítéssel, a mester szigorúságát az atya gyen­gédségével! Gyermekeiket szerető édesanyák és édesatyák vágyódnak ezen kegyelem után, hogy ezt megtanulhassák. Az egyiknek cirógatásra van szüksége, a másiknak rendreutasításra és ismét másik csak a rábeszélésre hajlik meg. A művészet most abban áll, hogy mindezek közt a helyes vi­szonyt létesítjük és mindenkinek tulajdonságaihoz és sajátságaihoz alkal­mazkodunk. Ebben is, mint mindenben, a mértéktartás az erények mestere. Mindent úgy kell mérlegelni és úgy kell elrendezni, hogy megvalósuljon Szent Atyánk bölcs tanítása: az erősektől ne követeljünk nagyon sokat és a gyengék ne veszítsék el bátorságukat. A legbiztosabb tanítás pedig min­denkor a példa marad. Édesatyák és édesanyák! Legyetek szentek! Az evan­géliumnak kell lényetekből kisugároznia, magatokban és magatok körül meg­valósítva, akkor lesztek a föld sava, és világosság, mely által Iten a ti gyermekeitekben dicséretre talál. Sohasem szabadna előfordulnia, hogy egy gyermek vagy egy cseléd valamin jogosan megbotránkozhasson, úgy, hogy a ti magatartástokra hivatkozhasson, ha cselekedetei az úrnak tet­szésére nem találhatnak. Féljétek magatok is Istent, hogy a ti házatok az Isten-félelemben növekedjék és abban a világ és annak teljesen gonosz szel­leme gátra találjon. 4. Külön kell szólnunk még a hivatásról, mert azt mondja szent Atyánk, hogy „Isten arra hívott meg minket, hogy királyságába eljuthassunk". (Reg. Prol.) Emellett az egyetemes megbízás mellett minden léleknek egy külön hivatást is valóra kell váltania és rendesen ennek a hivatásnak betöltése az ő szentté levésével és üdvözülésével a legbensőbb módon egybe van kap­csolva. Maga Krisztus, a világ Megváltója, a legtökéletesebb ember is megkapta Atyjától a maga hivatását. Mária is megkapta a magáét. Isten szentjei fenntartás nélkül átadták magukat Isten hívásának. Ez a hivatás úgy jelenik meg, mint azon tehetségek összesége, miket Isten a lélekbe helyezett és gyakran indítások a lélek számára vagy haj­landóságok, hogy ezt vagy azt a tevékenységet gyakorolják. A tekintély gyakran teheti ezt a meghívást nyilvánvalóvá. A tekintély iránt való enge­delmességben a lélek azon fáradozik, hogy az Úrtól kapott talentumokat az ő tiszteletére és a saját lelki és ideiglenes javára kamatoztassa. A keresz­tény léleknek nem szabad más gondolatának lennie, hogy mint válaszoljon a meghívásra, mert szent az, mivel ia legbiztosabban mutatja Isten akara­tát. Minden hivatás magában tiszteletreméltó és minden figyelemre érdemes. Ezt a hivatást, bármi legyen is, egy lélekben tisztelni kell. Isten szempont­jából, az örökkévalóság szempontjából szemlélve egy bányász hivatása a hegy mélyében nem csekélyebb, mint a természetet átfürkésző tudósé. Az apa és anya súlyos feladata elsősorban, hogy megállapítsák gyer­mekeik sajátságait és őket a hivatás megválasztásában segítsék. Sem az

Next

/
Thumbnails
Contents