Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

23 rendel, mindazt Isten akarja és nekünk is akarnunk kell magunk és mások számára. A család tekintélye az Isten helytartója. Isten az eredete, a mintája, ereje és bölcsesége, — és Isten a jutalma. Istenben kell tehát a tekintélyt keresni, Istennel kell azt gyakorolnod, hogy a számadás napján hallhasd az úrtól, kinek szolgáltál, a jó szolgákhoz intézett szózatot: ßizony mondom nektek, minden felett úrrá teszi öt." (Mt. 24., 47. és Reg. 64. f.) I 3. A tekintély birtokosának legelső feladata és kötelessége a lelkek nevelése. Erről Szent Benedek Atyánk oly sok mélyet mond, hogy a következők szinte mind az ő Regulájából valók. Clairvauxi Szent Bernát a lelkek vezetését a művészetek művészetének nevezi. És ennek ia művészetnek titkát, legbensőbb hatóerejét bölcs pátriárkánk egy mondattal kifejezi: „Mindenkihez alkalmazkodni kell és hozzájuk kell illeszkedni." (Reg. 2. f.) A léleknevelés nagy művészetéhez isteni megbízatás és teljesítéséhez az ő kegyelme kell. Lelket nevelni nehéz és fáradságos dolog. Csak akkor sikerülhet, ha az ember mindenkinek szolgájává válik. A léleknevelés tudománya nem más, mint annak a megtanítása, hogy jut az ember a földről az égbe, a testtől a szellemig, az embertől Istenig. A latin elnevezés nagyon találó; „educere" annyit jelent, mint a földről elvezetni és ezzel megjelöli azt a munkát, amellyel az ember megszabadítja önmagától, azután felemeli, krisztusivá teszi és bizonyos módon a megistenülés útját feltárja. „Az életre vezető út", a belső önátadás, a szívnek és testnek az engedelmesség harcára előkészítése, ezek azok, amik az embert Isten alá vetik. Az édesapa és édesanya >a házasság szentsége által megkapták Istentől a megbízatást és a kegyelmet hozzá, hogy a házhoz tartozó lelkeket vezessék. Ez minden mást megelőző első és komoly kötelességük. A földi, esetleges és mulandó dolgokért való szorgoskodás soha, de soha sem menthet fel ettől a kötelességtől. Az Istent szeretőknek úgy sem hiányzik semmi. Keressétek azért magatok és gyermekeitek számára először az Isten országát és az ö igazságosságát és ezek mind megadatnak nektek. (A 33. zs. és Mt. 6., 33. után a Reg. 2. f.) Az atya és anya nevelőmunkája hasonlít az isteni igazságosság kovászához, melynek „Isten-házának" gyermekeit és cselédjeit át kell járnia. És ez a nevelő munka Szent Atyánk szerint kettőből áll: a szóból és a példából. A nevelőnek minden módon kell a jót, a szentséget, az erényt, Istent és Jézus Krisztust tanítania és példájával ábrázolnia* A szó és a példa mindenkinek hasznos és szükséges. Gondoljunk csak arra, hogy ma a tudatlanság minden baj közt a legnagyobb és a botránkozás a legveszedelmesebb zsarnok. Tanítsátok, magyarázzátok meg és mondjátok el mind, amit csak z jóságról és szentségről tudtok. Mutassátok meg a lelkeknek az igazságot, tárjátok fel a jóságot, ragyogtassátok fel előttük a szépséget. És mutassátok meg az utat Jézus Krisztushoz, aki a mennyei Atya igazsága, jósága és szépsége. De ne szűnjetek meg cselekedeteitek által is bebizonyítani, hogy ti semmit sem tesztek. A gyengéd, érzékeny, művelt lelkek — mondja Szent Benedek Atyánk — már a szót is jobban megértik, a kevésbbé hajlékony, nyers, korlátol-