Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

115 VIII. Érettségi vizsgálat. Az 1934/35. évi érettségi vizsgálatok Írásbeli részét május 16., 17. és 18-án tartottuk meg. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 42 rendes és 1 magántanuló, összesen 43 tanuló. — A tételek a következők voltak: 1. Magyar nyelv és irodalom: „A népköltészet hatása költőinkre" és „Magyarország természeti kincsei". Eredmény: 15 jeles, 23 jó, 5 elégséges. 2. Latin nyelv és irodalom: Livius Ab urbe condita 1. XXI. c. 41—42. Eredmény: 31 jeles, 11 jó, 1 elégséges. 3. Német nyelv és irodalom: „Levél barátomhoz a mi fővárosunk szépségeiről". Eredmény: 21 jeles, 13 jó, 9 elégséges. Az érettségi vizsgálatok szóbeli része jún. 1-töl június 6-ig volt dr. Marczinkó Ferenc, a Toldy-reál igazgatójának elnökleté alatt. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 43, szóbelit tett 43, 100%, kitüntetéssel érett 7, 16.3%, jelesen érett: 11, 25.6% (együtt 18 41.9%), jól érett: 20, 46.5%, érett: 5, 11.6%. Megfelelt: 43, 100%. Kitüntetéssel érettek: Bagi Dénes, Bogdán Tasziló, Esztergályos József, Fejér György, v. Rainer-Micsinyei Vilmos, v. Ráskay László, Szádeczky-Kardoss György. Jelesen érettek: Geréb Zoltán, Gucker Géza, Hegyeli Zoltán, Lippai György, Riemer ödön, Rigler Rikárd, Schaden György, Simon Tibor, Szabados Béla, Személyi Kálmán, Varsányi Keresztély. Jól érettek: Beran Lajos, Della-Donna Albán, Hetényi László, Hodinka Dénes, Kamarás Lóránt, Kehrling Béla, Keller Róbert, Király Sándor, Knoll István, v. Madaras Aurél, Mlinkó Géza, Muth Ádám, Nóvák László, Pap József, Pál József, Pöcze Zsigmond, Ridly István, Sövényházy Gábor, Tordy László, Vittinger István. Érettek: Alemann Ágoston, Halász Ferenc, Kmoskó András, Poós János, Sztaics László. Búcsú az iskolától. Bármennyire is megvisel majd minket az élet, sohasem fogjuk ezeket az utolsó órákat elfelejteni. Nyolc év öröme, bánata immár a hátunk mögött van és most búcsúzunk egymástól. Fájdalmas dolog a búcsúzás. Megelevenednek az emlékek és mindegyikünk érzi, hogy nem könnyű dolog elszakadni a múlttól, ettől a kis társadalomtól. Nyolc év nagy idő. Különösen nekünk jelent sokat, akik éltük a magunk kis életét az iskola csendes, harmonikus világában. A külső világ bántó zaja nem érintett minket. Mintha megtorpant volna az iskola kapuja előtt az igazi élet, a bánattal teli élet és ebben a környezetben magunk között őszintén boldogok voltunk. Ezért fáj most úgy a búcsúzás. Az utolsó órákon gyertya égett a tanár urak asztalán és — azt hiszem — ez a sápadt, derengő fény közelebb hozott minket egymáshoz. Mindenki gondolataiba merült. Megelevenedett a mult és átéltük azt, hogy mily szépek az életben az emlékek. Elérkezett az utolsó nap. Különösen ünnepélyes hangulat. Fekete ruhák, komoly arcok, mindegyik gomblyukban egy szál gyöngyvirág. A ballagás előtt a kápolnában voltunk. Kedves falak áhítatos csöndje most úgy megkapta a szívünket. Ez a pár percnyi elmélyülés talán a legkedvesebb emléke a búcsúzásnak.