Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

72Flóris (t 1889), a magyar régiségtudcmány megalapítója. Először a szabadságharcban került Budapestre, mert naplója szerint mikor „a haza parancsolt, előbb önkéntesnek, majd rendes utásznak csaptam fel s elhagytam a kolostort, a fényes udvari szolgálatot, hogy a pozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé közlegényképen beálljak." De tudásával csakhamar felemelkedett, a tiszai hadjáratban már a második zászlóaljhoz nevezték ki főhadnagyi ranggal és mint ilyen, Budavár ostrománál létrákon ő vezette fel embereit a Bécsi-kapu közelében a vár falára. Ezért nevezték ki kapitányi ranggal a Ludovika Akadémia tanárává. De katedráját el sem foglalhatta, mert a szabadságharc leverése után öt esztendeig szenvedett Bécsben, Olmützben és Josefstadtban. Kiszabadulása után nagyarányú régészeti működést fejt ki. Kutatja mindenfelé a régi magyar emlékeket, megírja számtalan tanulmányán kívül az Ősrégi mürégészet című kézikönyvét. Oly jelentős névre tesz szert, hogy 1875-ben a párisi világkiállításra küldött magyar műemlékek őrévé őt teszik meg. Budapesten két helyen is van emlékmüve. Az egyiket a székesfőváros hálából állította érdemeinek méltó elismeréséül, amit Budapest múltjának felderítésére és a területén talált régiség összegyűjtésére tett. Az aquincumi múzeum falában elhelyezték Rómer Flóris feliratos emléktábláját, melyet özvegy Darázs Jáncsné szobrászmüvésznő készített és 1910 június 18-án lepleztek le Rómer Flóris tanítványának és utódjának, Hampel Józsefnek szép beszéde kíséretében. (Az emléktábla rajza megjelent a Vasárnapi Újság LVII. évfolyamának 26. számában.) A másik emlékmüvét, a Múzeumkertben felállított szobrát, mely két társával együtt ábrázolja, Fraknói Vilmos készíttette el. A világhírű Jedlik Ányosnak (f 1895) is van emléke Budapesten. 1840-től 1878-ig volt a budapesti egyetem nyilvános rendes tanára. Közben 1848-ban a bölcsészeti kar dékánja, 1863-ban az egyetem rektora volt, majd az Akadémiának lett rendes és tiszteletbeli tagja. Jedliknek két korszakalkotó találmánya volt: az elektromos mágneses mótor és a dinamógép. Mindkettőt ő találta fel, de sajnos, a feltaláló dicsőségét nem élvezhette, mert mások ragadták el előle a pálmát, habár elsőbbsége biztosan megállapítható. Az első dinamóját ma is őrzi a budapesti Tudományos Egyetem, de emlékmüve aránylag kevés van. így illik ez a szerény szerzeteshez, aki midőn hosszú, fáradságos munka után felfedez valamit, ilyen szavakat ír feljegyzései után: Gloria in excelsis Deo! Iubilate Dec! Psalmum dicite nomini eius! Szerénysége páratlan, a mai kor embere előtt megfoghatatlan. Ez az oka, hogy nem iparkodott közzé tenni találmányait, pedig könnyen megtehette volna, mert megvolt a kellő nyelvismerete is, négy nyelven beszélt és írt. De a magyar tudós világ nagy tisztelettel és szeretettel vette körül az öreg tudóst. Sokat tettek, hogy kiemelvén őt a homályból, ismertté tegyék és alkotásai alá odaírják az ő nevét. Kötelességüknek tartották ezt, mert mint báró Eötvös Loránd mondta: „Jedlik Ányos neve tiszteletet érdemel, mint a tudomány történetének alakjáé." Arcképe ott van a Mérnöki Akadémiában, sőt mint kuriózumot, megemlíthetjük, hogy a budai Kakas-kapu vendéglőben a székesfőváros elektromos müveinek tisztviselői törzsasztaluk fölé Jedlik Ányos képét festtették. Vaszary Kolosnak (f 1915) egy hatalmas emléke van. Benczúr Gyula Millenáris hódoT3tán ott látjuk a királyi pár előtt szónokló hercegprímást, kit fff - ' \U b \