Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

32 élet kincseit s az emberi méltóságot megőrizte és boldogabb nemzedékre átszármaztatta. A könyvek és pergamentekercsek, amelyekre a klasszikus gondolkozás aranyigazságai írva voltak, megmaradtak, de a könyvtárak polcain porladtak. Nem ihlettek többé élő műveltséget s nem befolyásoltak többé életet. Valami érthetetlen rejtély a felsőbb szempontokat nem ismerő számára, hogy amikor az emberiség szellemi vagyonkészlete sértetlenül együtt van, abból termékenyítő erő egy bizonyos század elmúltával és bizonyos történeti fejlődés lezártával többé nem árad szét. De a hívő ember számára, aki tudja, hogy a haladás és emelkedés nem tudományos képletek szüleménye, hanem hétköznapi lélekkel meg nem fogható sejtelmes erők kiáradása, a klasszikus társadalom végső meddősége s az új keresztény civilizáció termékenysége nem rejtély, hanem az isteni világterv és attól függő történelem legmélyebb értelme. A könyvek és tudományos rendszerek az élet kivirágzásához nem elégségesek. Ahhoz valami természetfölötti erő kell s ez jelent meg az evangélium igazságaiban és törvényeiben s ezt oltotta be Szent Benedek családja úgy a klasszikus világ maradványaiba, mint a népvándorlás során kialakult új nemzetek szellemi életébe. A civilizációt dermedt álmából szinte új életre keltette az a hősi sereg, mely önmagáról egészen megfeledkezve, csak a köz érdekét szolgálta s ezzel a heroizmussal volt képes egyedül a barbárság nyers erejét, nem ugyan megtörni, de megszelídíteni s abból új életet, új erkölcsi fejlődést elővarázsolni. Ilyen értelemben Szent Benedek regulája és családja egészen új korszak elindulásának kezdete. A magyar nemzeti művelődés ugyan e szent forrásokból táplálkozik. Állandóságának biztosítékait akkor nyerte, amikor nyugat szerzeteseinek útmutatását fogadta el az ösztönös erő biztatásaival szemben. Pannonhalma nemcsak kolostor, hanem szimbólum. Amint ezer év előtt kiemelkedett az erőszak féktelenségei közül s égfelé mutatott, jelezve az irányt, amelybe belekapcsolni kell minden emberi törekvést, ha számára nagy sikereket biztosítani kívánunk, úgy a történelem során végig, a lelki magaslatra törekvésnek szépségében mutatta be az emelkedett életeszmény nemesítő és szabadító erejét. A Koppány ok kalandos féktelensége vereségre vezette a nemzetet és felidézte a magyar művelődés végleges lealkonyodásának is a rémképét, a szerzeteséletben felfokozott keresztény szellem viszont rávezette a nemzetet az önmegismerés és önfegyelmezés egyedül biztos útjára és megnyitotta a lehetőségét annak az ezeréves fejlődésnek, mely viharokon és válságokon keresztül is mégis csak a népiélekben rejlő felsőbb erőket olyan kifejlődéshez juttatta, melynek szépségei és áldásai ma mindannyiunk gyönyörűsége és biztonsága. A századok előtti minden művelődési körben érvényesített szel lemi hatást folytatja a Bencés-rend, a többi érdemes tanító renddel együtt, a magyar keresztény kultúra szolgálatában álló iskolái révén. Ezt a munkát szintén tévedés volna az intézmények száma s a statisztikai adatok szerint megítélni. Számszerűleg a katolikus szerzetes iskolák nem versenyezhetnek a más jellegű és neutrális iskolákkal. De ami a szellemet, a lélekre való hatást, a gondolkozás alakulását illeti, kétségkívül az első hely illeti meg őket. Ezt nemcsak a szakférfiak, hanem ami sokkal fontosabb, illetve bizonyítóbb, a szülök plebiscituma dönti el. A bizalom, melyet a szerzetes iskola az érdekelt családok részéről élvez s az ostrom, melynek a gyermekek