Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

2S követtünk régen és most is mindenkitől megkívánunk. Testvérek, meggondoltuk a fiatal szavát: „Nyugodt életben még sohasem volt részem?!" Ne korholjuk az ifjúságot, ezt .a boldogságot solhsem látott ifjúságot, hanem iparkodjunk megérteni, szeretni, s ha hibáz, megjavítani. De ne taszítsuk el magunktól! Hallottunk olyan megjegyzést is: „Gyüjtsük a pénzt, hogy valami nagyot alkothassunk!" Gyüjtsük a pénzt, mikor a házunk ég és ne siessünk azt minden áron eloltani? Gyüjtsük a pénzt, mikor betegen fekszik testvérünk s ne adjunk a meggyógyításra, az orvosságra semmit:? Gyüjtsük a pénzt, mikor gyermekeink az éhséggel, a hideggel küzködnek s ne adjunk nekik ételt és ruházatot? Istenem, nem nagyobbat alkotok akkor, ha életet mentek, ha veszélyt szüntetek? Tegyünk alapítványokat, hogy megsemmisüljenek? Vagy ha ideig-óráig, mondjuk 10 évig, meg is maradnak (az idők tengerében ez is csak ideig-óráig tart), évenkint csak egy fiút segélyezhetnek, pedig most van szükség segítségre s most pedig azzal az alapítvánnyal segíthetek 100-on! Ismerem az alapítványokat. A mi osztályunknak volt 15 alapító tagja évekkel előbb. Pénzünket őrizte a bank, mely egyszer csak csődöt mondott és a pénzzel nem segélyezhettünk senkit. Vagy ott vannak az egyes gimnáziumok alapítványai. Értékpapírokban voltak elhelyezve s ma még fűtőanyagnak sem lehetne értékesíteni őket. Szerintem nagyot alkotunk, ha a jelen nyomort enyhítjük. Ez a gondolat vezetett bennünket segélyezéseink alkalmával. Segélyezéseinkben az alapszabályainkon is túlmentünk. Ezt már tavaly is említettem és jóváhagyással találkoztam. Segítettük nemcsak főiskolásainkat, hanem öregdiákjainkat is. Idejutottunk, hogy az öreg diákok, akik az alapszabályaink szerint a jótevők, maguk szorulnak ma rá a jótevésre, a segítségre. Segélyeket adtunk: főiskolásoknak 1891.40 pengőt, öregdiákoknak 400 pengőt. A gimnáziumi ifjak segélyével együtt tehát 2635.40 pengőt. Ezeken kívül a Horthy Kollégium bencés szobájának felszerelésére, melyről a következő pontban fogok szólani, 1829.54 pengőt, főiskolás tankönyvekre pedig 300 pengőt. Ez mind összesen 4764.94 pengő. A tavalyi segélynek majdnem kétszerese. Honnan vettük ezekhez a pénzt? Hogyan segített meg a jó Isten, hogy nevében ily segélyt adhatunk? Bevételeink elsősorban a tagdíjak. Tagdíjakból, sajnos, csak 1050 pengő jött össze. Taglétszámunkhoz képest sokkal többnek kellett volna befolynia. De ne panaszkodjunk. Épen előbb említettük, hogy az öregdiákok is rászorulnak a segítségre s így nem csoda, ha többen a tagdíjat nem tudják megfizetni. De igen sokan vannak nyilvántartva nálunk, akik más osztálynak is tagjai. Tulajdonképpen mindnyájan más osztálynak is tagjai vagyunk. Hiszen a budapesti intézet oly fiatal, hogy abból kikerült ifjak még nem lehetnek állásban lévő öreg bencésdiákok s így alapszabályszerüleg nem is lehetnek az egyesületnek tagjai, ők még mindnyájan csak a főiskolás csoport tagjiai, ezeknek pedig tagsági díjuk nincs. így tehát a többiek mind más bencés intézetnek voltak tanítványai s így más osztályhoz is tartozhatnak. S ez valóban így is van. Több tagtársunk jelenti, hogy ő saját osztályánál fizette ki tagsági díját. Természetesen azonnal jelentettük, hogy ez rendben van, nem kell két helyen tagsági díjat fizetni (ámbár lehet!) s ha sàjat intézetének osztályánál megfizette a tagsági díjat,