Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

27 működött. Egyetértésben a többi osztállyal. Minden hónapban tartott ülést, hiszen minden hónapban kellett segélyezni a rászorulókat. Számszerű adatokat jelentésem második: az anyagiakról szóló részében közlöm. IV. Az állásba-segitö bizottság. A szeptemberi választmány meg akarta szüntetni. Talán azért, mivel nem tudtunk elérni eredmény? Sokáig szünetelt is, de azután mégis csak összejöttünk. Megbeszéltük a lehetséges módozatokat s a megbeszélés eredménye az lett, hogy ilyen dologban igazán csak az egyes tagtársak kitartó és visszautasítást nem ismerő, állhatatos segítsége mellett mehetünk valamire. Adatokat gyüjtünk, tagtársakat keresünk minden hivatalban és a fiatalokat őhozzájuk irányítjuk, ha segítésre valóban rászorultak, ha azt valóban megérdemelték s kérjük kedves tagtársainkat, hogy legyenek egy kis időre ismét bencés diákok és diáktársaikat vegyék hathatós oltalmukba, pártfogásukba. Természetesen az állástalan diplomások szövetségébe bejelentettük a mi állástalanainkat is, valamint az Orsz. Kat. Diákszövetségbe is. Ugy értesültem, hogy munkálkodásunknak már nem egynél lett eredménye s újabb eredmények vannak kilátásban. Mindebből az következik, hogy nem szabad csüggednünk soha s nem szabad visszariadnunk egy alkalommal sem, ha nehézségek egész , erdeje tornyosul is munkánk elé. Alapszabályaink értelmében tagjainkat meghívtuk a bencés reálgimnázium ünnepeire, minden megmozdulására. Tavaly már megindítottuk a mozgalmat, hogy a szülőket is közelebb hozzuk Egyesületünkhöz. Ez az idén ismét tovább haladt, úgy, hogy míg tavaly közgyűlésünkkor még csak ártoló tagunk volt, az idén már 176 szülő csatlakozott hozzánk és öszszcjöveteleinket is megtisztelik sokan jelenlétükkel. Főiskolás csoportunkról, melyről tavaly itt a szellemiek közt emlékeztem meg, legyen szabad az idén egész külön pontban szólanom. B) Alapszabályaink szerint Egyesületünknek második célja az, hogy anyagilag is támogassa a bencés gimnáziumi, de főképen a bencés intézetekből kikerülő főiskolásokat. A gimnáziumi ifjúság anyagi támogatására fordítjuk azt az összeget, melyet a szülők, mint pártoló tagok fizetnek, hiszen tulajdonképpen ez a pártoló tagság az intézeti segítő-egyesületeket pótolja. így tehát tavaly 344 pengőt fordítottunk a gimnáziumi szegény ifjúság segélyezésére, iskolai díjak fedezésére. A többi jövedelem a főiskolásokat illeti. Kedves Diáktestvérek, itt fel kell emelnem szavamat az ifjúság érdekében. Mert, sajnos, hallottam nem egyszer: nem érdemlik meg. De ez csak a legegyszerűbb kifejezés, mely ilyen értelemben elhangzott. Igaz, elismerem, vannak s talán nem kevesen, akik visszaélnek az adott segéllyel, de ezekért az igazán szűkölködőket is kizárni a jótéteményből, nem lenne bencés diákszívhez méltó cselekedet. Ne gondoljuk, hogy olyan az ifjúság sorsa, mint volt fiatal korunkban a miénk. A minap beszéltem egy fiatallal, beszéltünk a mai lehetetlen időkről és szomorúan azt mondotta: De legalább főtisztelendő úrnak voltak évei, melyek nyugalomban, izgatottság nélkül, rettegés nélkül multak el, de nekünk... Ilyenben még sohasem volt részünk". Nem csoda tehát, ha néha-néha nem tud megfelelő módon viselkedni a mostani fiatalember, ha néha-néha megfeledkezik arról a módról, mely hozzá illenék s amelyet mi