Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

42 II. Kamaszok. Lelkigyakorlatos szülői konferencia. 1933. március 12. Élettan törvénye: a szülők arcvonásait viseli a gyermek. Lélektan törvénye: a gyereklélek a szülők lelke világát öntudatlanul is visszatükrözi. Az elsőre, hogy vigyáznak: emlegetik, hasonlítják, dicsérik, — a másodikat elfelejtik, nem is számolnak vele. Pedig az első adottság: magával hozta a világra s kifejlődik minden további beavatkozás nélkül; a második viszont, a lelki hasonlóság napról-napra való állandó közlés, meg nem szűnő ráhatás. Az elsőért nem felel a szülő, de felelős a másodikért. Milyen szép gondolat: az Isten áldását váró, magában hordozó édesanyát csupa szépséggel, jósággal igyekszik körülvenni a szerető hitves, hogy szépség, jóság nevelje a szíve alatt pihenő emberrügyet. Gondolunk-e arra, hogy szépség, jóság övezze mindig a fejlődő, felnövő gyermeket? Elnézem a kollégium kis fiait... A szülői otthon levegőjét, apja lelkét, anyja lelkét magával hozza mindenik. A gyerek elbeszéléséből lassanként megismerem a lakásukat: hol áll a zongora, az ágy, a kis íróasztal, a kertben a szőlőlugas; a gyerek viselkedéséből észrevétlenül tárul elém a szülők lelkülete, gondolkodása, egymással szemben való viselkedése, felfogása ezer aktuális dologról. Ha egy-egy látogatónapon elbeszélgetünk a szülőkkel, sokszor leesik az álluk: „Hát ezt meg honnan tetszik tudni?"... Tükörben láttam meg: a kis fiuk lelkén át. Helyezzük ezt a tényt súlyos alapnak az elmondandó gondolatok alá. És még egyet. Három nemzedék találkozását látom a teremben. Az első (mondjuk: a nagypapák kora) a régi, századvégi liberális nevelésű magyar intelligencia, amely természetfölötti igények és öntudat nélkül, Isten nélkül, templom nélkül nőtt fel. Meggyónt az esküvője alkalmával és a halálos ágyon — talán, ha a gondos család odaengedte a halálmadár-papot; misére járni elmaradott, oktalan bigottság; az meg, hogy egy férfi kitárja lelkét •— a papnak, bizalmas irányítást kérjen és Krisztus útját keresse, gúnykacajra méltó eltévelyedés lett volna. A második nemzedéket Prohászka nevelte intelligensen, öntudatosan katolikussá. Ez a generáció már modern, mélységes katolikus filozófiát kapott, világnézetet dolgozott ki, helyes elveket vert le pillérként az életébe és belekapcsolódott az Egyház vérkeringésébe. Megteltek a templomok férfiakkal, Isten-igények éledtek a lelkekben és felnőtt az öntudatos modern magyar katolicizmus. És bár fizikailag nincs is itt, de köztünk áll a harmadik nemzedék: az önök fiai és ők itt ma a főszemély, hiszen róluk szól minden szó, őket öleli körül a gondos szeretetnek minden melegsége. Ez a generáció folytatja azt az erőteljes fejlődést, amelyet megkezdett és nagy stílben vitt az édesapák nemzedéke. Ennek az ifjúságnak már kiinduló alapul szolgál a szülők öntudatos és intelligens katolicizmusa, de ők tovább mennek, mélyítik, fejlesztik és az ő igényük már: lelki katolicizmus, kegyelmi élettel, lelkiatya állandó irányító vezetésével, gyakori szentáldozással, eucharisztikus lélekkel, természetfölötti motívumok átitatt^életfelépítéssel. Itt már eleven az isten-öntudat, bennük