Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

40 és tanítvány közötti viszony is kikényszeríti. De nagyon fontos volna, hogy a tanulók egymással szemben is udvariasak, előzékenyek legyenek. Nem azt értem, hogy olyan hangnemben beszélgessenek egymással, mintha a rokokó idejéből való márkik lennének. Holmi birkózások, kedélyes, diákos tréfák nem esnek az udvariasságnak rovására. Ellenben tolakodni, egymást félretaszigálni, a tömegben könyökkel utat vágni még akkor sem szabad, ha a tanárral szemben való kedveskedés, előzékenység céljából akarják ezt cselekedni. Sok minden megengedhető a jó pajtások között, de soha semmi olyan, ami a másiknak fájdalmat okoz. A diákok szívesen mutogatják az egymás közötti szolidaritást azzal, hogy nem árulkodnak, sőt, ha valamelyik a tanár határozott felszólítására megnevezi a tettest, az osztály az illetőt a spicli névvel illeti. Hozzá kell azonban szoktatni őket, hogy a szolidaritás az egymás iránt való apróbb figyelmességek gyakorlásában is megnyilvánuljon. Az iskolában mentül több diák van együtt, annál inkább érvényesülnek a tömegpszichológia törvényei. Tudjuk, hogy ezek a törvények nem sok kedvezőt tartalmaznak. A tömeg értelmi és erkölcsi színvonala sokkal alacsonyabb, mint a tömeget kitevő egyének átlagos színvonala. Különösen jellemzi a tömeget a felelősségérzés hiánya. Minden tanár tapasztalhatja az iskolában a tömegpszichológia fentebb vázolt jelenségeit. Egyenkint illedelmes, szerény gyermekek lármás, rakoncátlan osztállyá egyesülhetnek. Ha valamely érzelmi hullám végigfut egy osztályon — pl. egy váratlan szünet öröme —, néha a tomboló diákság erősen emlékeztet az utcai tömegekre. Az osztályban — különösen, ha nagyon népes — különben jónevelésü tanulók is megengednek maguknak ízetlen csínyeket, bízva abban, hogy az ismeretlenség homályában megmaradhatnak. A felelőtlenség érzése abban nyilvánul, hogy a tettes a tanár ismételt felszólítására sem jelentkezik, engedi, hogy az egész osztály viselje az ódiumot, esetleg a büntetést. Az iskolai fegyelmi szabályok legtöbbje egyszersmind illemtani szabály is. Aki az óra alatt beszélget, hátrafordul, rajzolgat, játszik, nemcsak a fegyelem ellen vét, nemcsak az iskolai munkát zavarja, hanem illetlenül is viselkedik. Piszkos, rendetlen dolgozatot a tanár elé adni az illemtudás hiányát is jelenti. Az iskolában is, meg az életben is találkozunk olyan egyénekkel, akik állandóan kellemetlenkednek, mindig magukat és a maguk ügyét tolják előtérbe, folyton igényt tartanak valami kivételesebb bánásmódra, minduntalan beleütköznek a fennálló rendbe, de viszont minden kellemetlen, rendetlen cselekedetüket kellő részletességgel és böbeszédüséggel tudják megokolni. Az ilyen egyének nagyon terhesek másokra, de legtöbbet maguknak ártanak, mert viselkedésüknek gyümölcse az általános népszerűtlenség lesz. A gyermeket illedelmes viselkedésre nevelni elsősorban a család feladata. Meg kell kezdődnie ennek már jóval az iskolábajárás előtt. Szükséges őket az egyes hibákra figyelmeztetni, félszegségeikről leszoktatni. De ez nem elég. Az illem nem a szabályok, paragrafusok gyűjteménye, hanem megfelelő lelkületnek külső megnyilvánulása. Ezt a lelkületet kell a gyermekben kifejleszteni: a másokkal szemben való szeretettel teljes, gyengéd figyelmesség érzését, a mások iránt való tiszteletet. Az úgynevezett neveletlen gyermekből ez a lelkület hiányzik. Oka sok-