Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932
31 Ezer esztendő! Tisztelt hölgyeim és uraim, ezidén ezeréves évfordulót ülünk. Kevesen beszélnek róla, szomorú évforduló, a magyarok első nagy nyugati vereségének évfordulója, 933-ban történt, hogy a magyar hadakat Nyugat hadseregei először verték meg Riade mellett, a merseburgi ütközetben. Ez volt az első intő jel, melyet a magyar nemzet kapott, hogy új utakra kell térnie, új szellemet kell befogadnia. Az intőjel megismétlődött mégegyszer, 22 év multán. És 40 évvel az első intőjel után megjelentek hazánkban ennek az új szellemnek első kiformálói, az első Szent Benedekrendi szerzetesek. Negyedszázaddal ez első, rövidéletű kísérlet után pedig már épülni kezdett a Rendnek első magyarországi rendháza, a pannonhalmi apátság épülete. Ez a kolónia, amely Magyarországra jött, s amely innen Pannonhalmáról és a többi dunántúli rendházból kiáradva az egész országot térítette, ez a rendház lett ennek az új szellemnek megteremtője, az új, magyar, nyugati és keresztény világnak a megalapozója. Ennek az ezerév előtti munkának, az akkori bencés kolostorok nevelő és oktató munkájának folytatása, az akkori bencés rendházak, az akkori bencés iskolák szellemének fenntartója a mai bencés oktatásügy, fenntartói a mai bencés iskolák. Mint ennek az igazi magyar és igazi keresztény nevelő szellemnek az otthonát üdvözöljük — bencés diákok, a ti nevetekben is szólok —, mi: a diákok szülei a budapesti bencés reálgimnáziumot Szeretettel, köszönettel fordulunk felétek, Kedves Bencés Barátaim. Fáj nekünk néha, megmondom, hogy gyermekeink lelkéből valamit elvesztek tőlünk, mert felétek fordul ez a lélek. De aztán megnyugszunk, szívesen osztozunk veletek az ő szeretetükben, mert tudjuk, hogy a ti apai kezetek, a ti apai szeretetetek és a ti apai szívetek csak kiegészítésére, csak fokozására szolgál annak, amit a szülői házban a mi gyermekeink kapnak. Köszönjük Nektek, hogy gyermekeinket igaz, becsületes, magyar lélekkel vezetitek arra az útra, melyet a jövő kíván tőlünk, de köszönjük, hogy a gyermeken át rendetek etikus, nemzeti és keresztény szellemét beviszitek a családokba is. Köszönjük nektek és kérünk benneteket, munkálkodjatok a magyar jövőn, amely jövő csak akkor lesz szép és fényes, ha sok magas erkölcsű, sok szilárd világnézetű, sok becsületesen dolgozó munkása lesz. Köszönjük, hogy ennek a magyar jövőnek munkálásában vezérlő szerepet vállaltok, — s vezérlő harcosai vagytok egy jobb kor építő munkájának. Kérünk, vezessétek a mi fiainkat továbbra is a szebb magyar jövő útján. A magyar bencés diákok szüleinek nevében köszöntöm a budapesti bencés reálgimnáziumot első decenniumának bezárultával és kívánón, óhajtom valamenynyiünk nevében, hogy majdan, a második decennium végén már az új fényes palotában ünnepelhessünk Veletek. Hatásában, különösen szívhez szóló hangjával és tartalmával nem maradt el dr. Kemenes Illés főigazgató megemlékezése sem, még a kemény férfi szívekbe is meghatottságot és a parancsoláshoz szokott szemekbe is könynyeket varázsolt: * Akkoron, a nagy nursiai Benedek apátúr életében Monte Cassinón úgy volt, hogy az evangéliumi magvetésre induló testvérek megjelentek az apátúr előtt s térdre ereszkedve kérték áldását. S az apátúr imára emelvén kezét, átszellemült orcával elrebegte az áldás formáját s annak keresztjét vetette rájuk, akinek birodalmát növelni, gyarapítani indultak. Majd így szólt:
