Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

A MÁSODIK ÉRETTSÉGI. Tavaly röppent ki a budapesti bencés reálgimnázium első raja. Most a második. Ezelőtt nyolc évvel 61-en kezdték ez osztályból a középiskolát. Az év végén már elmaradt nyolc tanuló. A többi 53 haladt tovább. Évek folyamán gyérült-bővült a létszám s most, íme, 48-an lépnek ki az életbe. A mostani jelesek közül már az elsőosztályban is jelesrendük voltak: Fejér György, Fügi Károly, Füzesséry Andor, Gáti Amadé, Mártonffy Miklós, Szarvas Béla, Tanos János. Halottjuk nem volt egy sem a nyolc év alatt. Néhány komolyabb esettől eltekintve, derűs jókedvvel és egészséggel dolgoztak s minden konferencián ők voltak nyolc éven át az intézet legjobb általános eredményű tanulói. Május 8-án valamennyien a szentáldozáshoz járultak s hálás szívvel fogadták a szentmisét mondó osztályfőnökük kezéből az Ur szent Testét, életbe kilépő útravalóul. Május 9-én volt az utolsó előadási nap. Az igazgató szentmiséjével kezdődött s 12—1 óra között volt a kedvesen megható ballagás, tanárok, szülők, volt és jelenlegi diákok társaságában. De beszéljen erről az egyik most végzett nyolcadikos naplója. „Az osztályban csöngetés előtt diskurzus folyt. De mintha finomabban és idegesebben szállott volna a sötétruhás sorok közül ez a formátlan beszédtömeg. Mintha a ruhák vasalt ünnepélyessége tompult volna az egészre. Csöngetés. Első pillanatban csend. Mintha mindenki azt várná, hogy bejön valamelyik tanárunk, beír az osztálykönyvbe és feleltetni kezd. Miért is nem jön be így valaki? Mint nyolc éven keresztül. Így olyan idegen és szokatlan! . . . Aztán felmegyünk a kápolnába. Óh, ez a csend s ez az ünnepélyes feketeség. Kicsi kápolnánk, mily kedves vagy nekünk! . . . Megkezdődik a szentmise. Könnybelábad a szemem. A fiúkat már nem látom. Lelkem magasbaszálló csendjét az igazgató úr hangja töri meg. Evangélium után még egyszer, utoljára végigsimogat bennünket búcsúzó szavaival. A csengő csilingel bele áhítatomba újra. Urfelmutatás. Most az Ur Jézus néz végig rajtunk. Nagyon-nagyon lelkembe ér a pillantása. Egyszercsak indulunk. Vége a szentmisének. Odalenn vár egy ürességében oly szomorú osztály, virágosán. Ajtó, katedra csupa virág. Feszület tövében kis gyöngy virágcsokor. Ugyanez Szent