Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

44 Benedek képe alatt. A sok-sok fehér virág mintha nagy csöndességet öntött volna lelkünkbe. Némák vagyunk. Jön az osztályfőnök úr. Neki van órája. Búcsúzunk. A szónok beszélni kezd. Egyszerre mintha sokan lennének. Csöpp rövidnadrágos fiúk állnak mellettünk, bennünk. Mind, akik voltunk, amikor először álltunk eléje. A katedrán a mi feketeruhás, melegszemü atyánk. Pillantása szomorú-jóságosán kócol hajunkba. A beszédnek vége. Néhány pillanatig nem szól. A csönd mindent elmond. A csönd az ő szemében csillog. A csönd komoly fiú-szemekből csordul le halkan. így búcsúztunk. Búcsúztunk a nyolc esztendő osztályfőnökétől, de lelkünket még egy finom, aranyos szállal hozzákötöttük testvérszemű atyánkéhoz. A többi óra már csak néhány pillanat. A tanárok mind-mind szinte utolsót simogatnak rajtunk tekintetükkel. Aztán újra fenn vagyunk a kápolnában. Imádkozunk. Negyvennyolc induló lélek csendben az Úrral. Odakinn felcsendül sok-sok fiú éneke. A tavalyiak is eljöttek. Lehajtott fejjel lépünk ki a kápolnából. Megyünk lassan a fiúk sorfala között. Egyszerre megrohannak a gondolatok és apró emlékek. Körülvesznek, úgy, hogy alig léphetek tőlük. És húznak-húznak vissza . . . Végigballagunk az iskolán, az udvaron. A nagykapuban kis elsősök nefelejts-csokra hull kezünkbe. Aztán egymással csendben kezetfogva, a zajos utcán némán megyünk haza." Megható volt, midőn a diákok ragaszkodása után a szülők ragaszkodása lett nyilvánvalóvá. A VIII.-os papák küldöttsége jelent meg egy nap (máj. 21.) az igazgató előtt s a következő alapító okiratot terjesztették eléje: Alapító-okirat. „Azok a szülők, kiknek fiai ez idő szerint a budapesti szentbenedekrendi kat. Szent Benedek reálgimnázium VIII. osztályú tanulói, áthatva annak a tudatától, hogy a gimnázium főtisztelendő és világi tanárai évek óta — a legtöbb gyermeknél az I. osztálytól kezdve — meleg szeretettel, atyai gonddal és megértéssel foglalkoznak gyermekeikkel s értékes útravalóval látták és látják el fiaikat a példátlanul nagyszerű nevelés által az életre, az intézet nemes céljait szolgálni kívánva, 1000 pengő, azaz egyezer pengő alapot létesítenek. Ezt az alapot alulírottak a gimnáziumnak adják tulajdonul azzal a rendeltetéssel, hogy annak állaga valamely, az intézet igazgatósága által kiválasztandó elsőrendű pénzintézetnél betétként őriztessék, kamatai pedig minden évben az intézet egy szegénysorsú, szorgalmas növendékének adassanak ki, aki tanulmányaiban jeles előmenetelt tanúsít. Alulírtak az alap létesítése által különösen főtisztelendő dr. Dobrovich Ágoston tanár úr irányában kívánják leróni hálájukat, ki fiaik osztályfőnöke és aki e minőségében gyermekeiknek az intézetbe való felvételük idejétől valósággal második atyja volt. Ezért alulírtak az alapot „Dobrovich Ágoston alap"-nak kívánják neveztetni és az a kívánságuk, hogy mindaddig, míg főtisztelenő dr. Dobrovich Ágoston tanár úr az intézetnél lesz, mindenkor ő állapítsa meg, ki az a szegénysorsú^jeles előmenetelű, szorgalmas növendéke az intézetnek, akinek az alap kamatai kiadandók.